2017. június 25., vasárnap

Nyár, nyaralás, struktúra

Korábban írtam már erről, de sajnos a régi bejegyzések nem mind elérhetőek, vagy épp a képek nem látszanak. Szóval most újra!

Itt a nyár. És a legtöbb autista gyereknek, akik év közben hétfőtől péntekig meglehetősen kiszámítható módon óvodában, iskolában vannak, ráadásul ott állandó napirend szerint telnek a napok, ez bizony elég nehéz időszak. Saját tapasztalatom szerint főleg az átállás, vagyis a szünet eleje. Ilyenkor hol ez vigyáz a gyerekre, hol az, hol megyünk valahova, hol nem, hol korábban kelünk, hol később... Teljes kiszámíthatatlanság.
Érdemes hát jó előre készülni és felkészíteni a gyereket is (ha lehet), ne érje váratlanul a dolog.
Azoknak akik életkorukból, vagy sérültségükből fakadóan még nem értik a képeket, érdemes a különböző helyszenekhez (pl. óvoda, otthon, nagyszülők stb.) egy-egy tárgyat társítani. Reggel felkeléskor ezzel a tárggyal lehet jelezni, mi is várható aznapra. Ha a gyerek már ügyesebb és érti, akkor ezeknek a tárgyaknak a másolatát (vagy kicsinyített mását) akár egy hétre előre is ki lehet rakni.
Ugyanez a hetirend képekkel is működhet és év közben is jó szolgálatot tesz: mutatja, mikor kell bölcsődébe/óvodába/iskolába menni és mikor nem, ill. azt is, melyik nap milyen különóra, vagy más program várható. A hetirend az egyik kedvenc eszközöm, szülőként is könnyen, viszonylag kevés energiabefektetéssel működtethető és sokszor csodákat tesz. Számos viselkedésproblémára megoldás lehet, pl. amikor vasárnap reggel a gyerek áll az ajtóban és ordítva követeli, hogy menjünk az X nénihez a bölcsődébe, vagy amikor napi 100x megkérdezi, mikor lesz már az ilyen-olyan különóra az iskolában.


Hasonlóan jó szolgálatot tesz nagyobbaknál egy naptár, vagy határidőnapló, de akár a google naptára is, ha azt bármikor meg tudja nézni.
A mi első nyári programokat tartalmazó naptárunk így nézett ki:


Mi idén arra a négy hétre, amit hét közben a nagyszülőknél töltenek a gyerekek külön kis lapot készítetünk, amit ki-ki kiszínezett magának: ebbe beleírtuk, hogy melyik héten melyik nap és kivel jönnek, ill. mennek a fiúk. (Persze mindenkinek azt érdemes beleírnia, ami az ő gyerekének a fontos.)


Mikor nyaralni megyünk, többnyire alaposan felkészülünk a tervezett programokból. Korábban mindenhez készítettünk képet is, hiszen kellett a mobil napirendbe, amit mindig magunkkal vittünk.



Mióta mindkét gyerek megbízhatóan tud olvasni, már arany életünk van. Itthon közösen nézegetünk képeket a neten, tervezgetünk. Többnyire fellistázzuk egy papírra, mi mindent szeretnénk majd csinálni/megnézni, aztán már ott a helyszínen döntünk arról, mi melyik napon legyen és szépen pipálgatunk a listán. A napirendet meg ceruzával írjuk papírra.
Így nézett ki a tavalyi nyaralásnál a hűtőnk fala: Felül a buszmenetrend, bal alul a napok (délelőtt és délután rovattal), ahova menet közben írogattuk be a dolgokat, jobb oldalon a képes az összes előre felkutatott programlehetőség a választáshoz, alul egy nem témába vágó ivós táblázat, erről írtam már korábban itt - már nem használjuk, beépült.


Ez egy régebbi nyaralós kép, ahol annyi példányban kinyomtattuk a szállás képét, ahány napra mentünk majd a megérkezéskor (gyurmaragasztóval) kiraktuk a szekrényre. Esténként egyet mindig levettünk, így mindenkinek egyértelmű volt, mennyi időt töltünk még ott. Az alatta lévő lapon egy a fentihez hasonló, csak más stílusú és kevesebb elemből  álló "programválasztó" látható.


Idén a nyár itthon töltött napjaihoz (lesz bőven és mi nagyon szeretjük) készítettünk egy "Nyári terveink" lapot: Egy sima fehér papírt felragasztottuk a szekrény oldalára, erre írogatjuk, amikor eszünkbe jut valami a "hű, még ezt is kéne csinálni a szünetben" témában. Szépen gyűlnek, de már pipánk is van ;)

A nyaralásaink végén most már két éves kedves hagyományunk, hogy értékeljük az egyes programokat: felírjuk papírokra, mi mindent csináltunk az elmúlt napokban és mindenki szavazhat. Kiosztunk fejenként x darab pénzérmét, vagy bármi mást és azt ki-ki oda teszi, ahova szeretné. Így alakul egyéni és közös rangsor is. A fiúk nagyon szeretik és nekünk is jó visszajelzés.

Mikor hazaértünk a nyaralásról a magunkkal hozott kis ereklyéket, jegyeket, prospektusokat felhasználva készítünk az én könyvekbe egy-két oldalnyi emlékeztetőt. Ez segítség a későbbi felidézéshez. (Most már függetlenül attól, hogy naplót épp használunk-e.)

Jó nyaralást, kreatív készülődést mindenkinek!

2017. június 17., szombat

Könyvajánló

A könyvhétre jelent meg Lizanka önéletrajzi könyve.

Lizanka

Lizankát az Autista Vagyok videócsatorna egyik "sztárjaként" ismerhetjük sokan és az, hogy most könyvet is írt, megint valami korszakalkotó, hiánypótló dolog. Több autista felnőtt (nő) ragadott már tollat (billentyűzetet), hogy a saját életéről meséljen, de magyar még egy sem. Lizanka ezzel Temple Grandin, Donna Williams és Gunilla Gerland nyomdokaiba lépett, mi pedig örülhetünk az ismerős helyszíneknek és a Volán busznak. :) 
A könyve jellegéből adódóan rendkívül személyes, csodálom is Lizankát a bátorságáért, hogy így ki merte tárni a nagy nyilvánosság elé élete intim pillanatait, gondolatait, megéléseit. És ez persze egyben a könyv egyik varázsa is. Miközben olvastam, gyakran volt olyan érzésem, hogy ebben, vagy abban a dologban éppenséggel hasonlítunk Lizankával, máskor pedig épp ellenkezőleg. Megerősítést nyert bennem a mindenki másképp egyforma közhely. (Lehet bennem ezt még erősíteni vajon?)
A másik varázs (mármint a könyvé), hogy úgy tűnik, Lizanka soha nem ítél el senkit, soha nem neheztel. Még olyankor sem, amikor az olvasó is úgy érzi, most aztán tényleg joggal lehetne mérges.
A könyv igen olvasmányos, a legnagyobb tanév végi hajtásban is kiolvastam pár nap alatt, ajánlom hát bátran mindenkinek, akit érdekel egy személyes és megrázó emberi sors, vagy történetesen az autizmus.
Köszönjük, Lizanka!

2017. június 7., szerda

Így autózunk mi

Mindig vannak a bölcsiseim között olyan autista gyerekek, akik szívesen játszanak autókkal, és az sem ritka, hogy ez a játék rendkívül sztereotíp: az autók felsorakoztatása, szín szerinti válogatása, vagy szemmagasságban való tologatása a leggyakoribb.


Sokat gondolkodom azon, hogyan tudnám ezeket a játékokat finoman olyan irányba terelni, hogy egyrészt változatosabbak legyenek, másrészt a főszerep ne az autóké, hanem a játszótárssé (kezdetben az anyém, később majd akár a társaké) legyen.
Először természetesen én szoktam bekapcsolódni a kisgyerek játékába: egy másik autóval ugyanazt csinálom, amit ő (tolom, és ha nem zavarja, megyek utána, megelőzöm stb.), vagy megpróbálok részt venni a felsorakoztatásban (én is teszek egy-egy autót, vagy később akár felváltva teszünk) a nélkül, hogy megváltoztatnám a szabályt. Az is be szokott válni, hogy mondom az autók színét, vagy típusát (kamion, rendőrautó stb.). A többedik játéknál a gyerekek már maguk adják a kezembe az autót, vagy rámnéznek és várják, hogy én következzem.
Következő lépésként megpróbálok valami kis újdonságot, változtatást belevinni a játékba, pl. az autók másfelé kanyarodnak, máshova állnak, vagy felmennek egy emelkedőn, majd leugratnak (ennek mindig van valami vicces hangja, hogy érdekesebb legyen), vagy leesnek, felborulnak és segítségért kiabálnak, a gyerek, vagy egy másik autó pedig megmenti, megfordítja őket.
Sajnos én sem a szerepjátékok közbeni kreativitásomról vagyok híres (de tanulom ám! :)), úgyhogy úgy éreztem, nem csak a játszótársaimnak fog jól jönni, ha készítek valami kis eszközt. Parkolóm már van, így adta magát az autómosó és a benzinkút. És igen, új, izgalmas dolgokat tudunk most játszani, pl. hogy az autók beleragadnak a sárba, majd elmennek lemosatni, megtankolnak. És persze sorban állnak az autómosó előtt :)



A benzinkút pisztoly része forró ragasztóval készült a zsinórra, így tényleg vissza lehet tenni a benzinkúton lévő lyukba. (Hajrá finommanipuláció fejlesztés! :))




Ja, természetesen az autómosónak és a benzinkútnak is van hangja!

Véletlenül tudtam meg, hogy az egyik kisfiúm, aki épp az inspirációt adta, mert sokat emlegette, hogy "az autó bemegy az autómosóba" fél tőle, így most két legyet egy csapásra, hátha a félelmeit is sikerül kicsit oldanunk a sokszori lejátszással.

Még régebben volt pár autós játék itt és itt.