Kirakók

Rengeteg kirakót készítettem már idén, zömmel kétféle technikával. 

Az egyik, amikor decoupage ragasztóval spatulára (hivatalos nevén nyelvlapoc, patikában kapható) ragasztom a képet. Ehhez celluxxal először egymáshoz rögzítem a spatulákat, hogy ne csússzanak el munka közben, majd a másik oldalra ragasztom a képet. Ha ez megszáradt, leveszem a celluxot, ha szeretnék, a másik oldalra is ragasztok képet, ha pedig mindn megszáradt, sniccerrel szétvágom egymástól a pálcikákat.

Ezt ilyen kis csinos ikeás dobozban jól lehet tárolni.

A másik technika simán papír alapú, ezért csak nagyobb, ügyesebb kezű gyerekeknek jó és segítség lehet a számok, vagy betűk sorrendjének gyakorlásához is. Ehhez Word-ben egy két sorból és tetszés szerinti sok oszlopból álló táblázatot készítek. A táblázat felső sorát nagy méretűre állítom, majd a szöveg (itt a táblázat) mögé helyezve a képet beillesztem, amit szeretnék. Az alsó sorba beírom a számokat (lehetnek nagyobb számok is, vagy csak tizesek, esetleg műveletek is), vagy betűket és már kész is, nyomtatható, nyomtatás után a táblázat vonalai mentén lehet szétvágni. Én laminálni most nem szoktam, mert 1-2 hetente csinálok újakat, hogy érdekes legyen (készült már Kockás fülű nyúl meg Thomas is), ahhoz a néhány kirakáshoz meg jó (és környezetbarátabb) így is.

Ezeket simán borítékban tartom, egyben akár többet is, gémkapoccsal összefogva.

Dekorgumiból is szeretek készíteni dolgokat, vannak pl. különböző (csoportosítható) síkidomaim, vagy pl. ez az óra, amiben ráadásul a mutatók többféleképpen is behelyezhetők (na jó, csak 3, 6 és 9 órára ;)). Akinek nehéz a formák térben való elrendezése, annak az írás is nehéz lesz, úh. elsősökkel érdemes ilyesmit gyakorolni.

Társasjáték

Idén szeptemberben új fejezet kezdődött az életemben, most a 2-4 évesek után újra iskolásokkal dolgozom. Autista iskolásokkal. 

És persze rengeteg eszközt, játékot készítek. Ahogy időm engedi, szeretnék majd sokat megmutatni közülük, csak hát az a fránya idő... Legtöbbször még a fotózás is elmarad.

Azért most két saját készítésű társasjátékot mégis hoztam, ezekről legalább van kép.

Az első egy kooperatív játék Thomas a gőzmozdony témában. A játékszabály nagyon egyszerű, a Csigafutamhoz hasonló: A mozdonyokat felállítjuk a saját színükre a pálya egyik oldalán. A gyerekek felváltva dobnak a színes dobókockával és azzal a mozdonnyal lépnek előre, amelyiknek a színét dobták. Apró csavar, hogy a kockán van egy "váltó" feliratíú oldal is, itt ki-ki maga döntheti el, melyik mozdonnyal lép. Mi úgy csináltuk, hogy ha valaki olyat dob, ami már nem tud lépni, akkor újat kell dobnia. Nagyon helyesek a gyerekek, ahogy együtt szurkolnak egyik, vagy másik mozdonynak. 

A másik játék egy mesefigurás társas, ami vadonatúj, csak holnap fogom kipróbálni a kis "csapatommal". Ez már egy versengő játék, de a versenyzés élét (reményeim szerint) a játék végi jutalom enyhíti majd. Itt mindenkinek saját bábuja van, a lehetséges 6 mesefigurás bábuból választanak egyet-egyet (a játékot egyszerre hárman lehet játszani). Dobáshoz a Bilibo dobókockáját használjuk majd. Aki dobott, az az adott színű Bilibo korongot teszi a saját útján a megfelelő helyre, majd ahogy épül a korongokból az út, haladhatnak előre a játékosok. Ha valaki már nem tud adott színű korongot tenni, választhat: vagy segít egy másik játékosnak, vagy kimarad. Aki a végén nyer (vagyis akinek a figurája először ér be a célba), annak a meséjét közösen megnézzük Youtube-on.

Így nyertünk egy évet az iskolában

Már év eleje óta meg akarom írni (meg sok mást is), de hát az a fránya idő...

Szóval a fiam, aki tavaly negyedikes volt, most nem ötödikes, bár nem is bukott meg. Hát ez meg hogyan lehetséges? Elmesélem.

Régóta utált iskolába járni és egyes tárgyak nehezek is voltak neki. Meg a tanuláson kívüli mindenfélék is. Így tudtuk, hogy valamit tennünk kell, ebben az iskolában (de máshol sem) nem fogja bírni az ötödik osztályt. Az iskola abban partner volt, hogy megbuktatják, ha akarjuk (amúgy 4-es, 5-ös jegyei voltak), de ezt mi nem szerettük volna, mert a fiunknak nehezen tudtuk volna megmagyarázni, hogy nem azért kapott 1-est, mert buta, hanem mert ez szolgálja az érdekeit.

Szóval keresgéltünk, gondolkoztunk és én megkérdeztem az AOSZ jogászát dr. Kálozi Mirjamot (ez itt a reklám helye), hogy mit tudnék tenni. És neki volt ötlete! A Nemzeti Köznevelési Törvényben szerepel egy furcsa paragrafus, mely így szól:

"56.§ (3) Szünetel a tanulói jogviszonya annak, akinek engedélyezték, hogy tanulmányait megszakítsa..."

És erről a törvény nem is ír többet, sem azt, hogy ki élhet ezzel a jogával, sem azt, hogy ki engedélyezheti.

Egy másik paragrafus szerint viszont:

"69. § (1) A köznevelési intézmény vezetője
...
c) dönt az intézmény működésével kapcsolatban minden olyan ügyben, amelyet jogszabály, kollektív szerződés, közalkalmazotti szabályzat nem utal más hatáskörébe..."

Úgy gondoltuk tehát, hogy az igazgató a szülő kérésére dönthet úgy, hogy a gyerek tanulmányi jogviszonyát egy évre megszakítsa (vagyis ne kelljen iskolába járnia). Egyébként ilyen akkor szokott előfordulni a gyakorlatban, ha a család valamiért egy időre külföldre utazik, ez a gyakorlat sokszor utamba is gördült, mint akadály. Merthogy persze nem volt sima az út:

1. Előszőr írásban megkértem az igazgatót a fenti jogszabályokra és egy csomó gyerekem körüli indokra hivatkozva, hogy engedélyezze a szüneteltetést. Ő nem mert egyedül dönteni, ezért...
2. állásfoglalást kért az EMMI-től, akik azt mondták, SNI gyerek esetében ebben az ügyben a Szakértői Bizottság dönt. Furcsán sántított a dolog, de természetesen...
3. megírtam a levelet a Szakértői Bizottságnak is hivatkozva a jogszabályokra, a saját indokaimra, az igazgatóra és az EMMI állásfoglalására. Ők nem írtak hivatalos választ (amit persze kötelező lenne nekik, de ezt hagyjuk), de felhívtak és elmondták, hogy az ő jogkörükbe ez a döntés nem tartozik bele. Egyébként később személyesen is beszéltem velük és az illető hölgy váltig ragaszkodott hozzá, hogy ilyet csak akkor lehet engedélyezni, ha valaki külföldre megy és nem értette, hogy én nem akarok hazudni és nem megyünk külföldre, de hiába kértem, hogy nyissuk ki együtt a jogszabályt és nézzük meg, hogy ez a külföld dolog benne van-e, erre nem volt hajlandó. Szóval folytatódott a kálvária. Persze közben mindig visszajeleztem az igazgatónak, aki egyébként emberileg nagyon megértette az érveimet és támogatta (volna) az ötletet.
4. A Szakértői Bizottság tanácsára időpontot kértem a Járási Hivatalba, ahol egy kedves és megértő hölggyel találkoztam, aki szintén arra hivatkozott, hogy csak külföldi tartózkodás esetén lehet ilyet igényelni, de kicsit nagyobb szerencsém volt vele, mert ő hajlandó volt velem megnézni a jogszabályt és belátta, hogy ez bizony csak a napi gyakorlat, de nem a törvény. Így miután meghallgatott, már egyetértően bólogatott, hogy ez milyen jó ötlet. Végül aztán azt mondta, ebben az ügyben szerinte mindenképp az igazgatónak kell döntenie. A kör bezárult.
5. Másnap írtam egy újabb hivatalos levelet az igazgatónak (ezeket a leveleket egyébként e-amilben és postán, ajánlva is mindig elküldtem) azzal, hogy mit mondott a Szakértői és a Kormányhivatal embere. Ő türelmet kért. Az első kérelem, amit írtam februári volt, ilyenkor már év végén jártunk.
6. Nyáron többször hívtam telefonon az igazatót (volt B terv meg C terv meg mindnféle, de azért mégicsak nyár vége volt lassan), de ő mindig azt mondta, hogy továbbította a kérésemet a tankerület vezetéséhez, ők majd rábólintanak és akkor minden rendben lesz.
7. Végül ő maga is megunta a várakozást és végül szeptember első hetében(!) (ekkor már ugye kellett volna vinnem a gyerekem iskolába, de én nem vittem) kézhez kaptam az engedélyt a szüneteltetésre. Az igazgatótól.

Mindezt azért osztom meg itt, mert meggyőződésem, hogy sok autista gyereknek (és egyébként más fogyatékkal élőknek is) az idő a legfőbb ellensége és nagy segítség lehet, ha valamire ily módon is kicsit több időt kapnak.

És hogy mi történik a gyerekemmel? Az aggódók kedvéért elmesélem ezt is, mert persze nem itthon parkoltatom a TV előtt :) Kispesten indult egy nagyon klassz tanulócsoport autista gyerekeknek, ahol most én is dolgozom és ahova a fiam is jár. Tehát szó nincs arról, hogy ő ez alatt az év alatt ne tanulna semmit, sőt! Tanul is, fejlesztést is kap és közben mindannyian igyekszünk begyógyítani az előző iskola okozta sebeket.

Akadálymentes London

Idén Londonban jártunk és találkoztam néhány szimpatikus ötlettel akadálymentesítés témában. Gondoltam megosztom itt, de nem azért, mert a szomszéd fűje mindig zöldebb, hanem mert klassz, hogy már van ilyen és London nincs is olyan messze! Reméljük, itthon is egyre többfelé találkozunk majd hasonlóval és lesz alkalmunk hozzászokni.

Ott kezdődik a dolog, hogy a legtöbb járdaszegély a kereszteződésekben rámpaszerűen le van süllyesztve a kerekesszékkel, vagy babakocsival közlekedőknek. Olykor hangot adó lámpák, gyakrabban taktilis és vizuális jelek segítik a gyengénlátókat. Utóbbi különben épületekben, aluljárókban is gyakori, igaz, itt is láttunk azért a vezetősávra pakolt betontömböt. Kár!

A metróban a peron széle szintén nagyon rendesen meg van jelölve, az állomások jó része pedig kerekesszékes szempontból is akadálymentesített (az újonnan épült vonalaknak természetesen minden állomása). Külön jelölik a metrótérképen (kék és fehér kerekeszékes jel), hogy hol lehet kerekesszékkel (=step free) feljutni a felszínre, ill. hol olyan a peron, hogy a kerekesszékkel közlekedő ember a metróból is ki tud szállni egyedül.

Személyes kedvencem, hogy egyes metrómegállókban az is ki van írva, hogy egyik, vagy másik irányba mi a legközelebbi akadálymentes kijárat. Amikor valamiért lezárás van, akkor a metrón be is mondják, hogy ha a lezárt állomás akadálymentes, akkor hol van a legközelebbi, amit használni lehet.

A metrókban mindenhol van segítségkérő pont. Több hleyen biztatnak is, hogy ha tüzet látunk, vagy gyanúsan viselkedő embert, mit tegyünk. De a lényeg a lényeg, hogy minden ilyen segélyhívóban van beépített indukciós hurok, így a hallókészüléket viselők is tudnak segítséget kérni, ha úgy adódik.

A városban több olyan felirattal találkoztunk, ahol a mozgássérülteket segítik a tájékozódásban, de a hírességeknél Braille írással is feliratozott térképet, ill. tapintható makettet is láttunk.

A metrókon az ajtóhoz közeli 2-2- ülés szinte mindenhol meg van jelölve, mint elsőbbségi ülés, és úgy tűnt, ezt azért elég komolyan is veszik. De e nélkül is sokszor láttunk olyat, hogy valaki átadta a helyét pusztán azért, mert a másik kicsit idősebb volt, vagy gyerek stb.

Sokat gondolkoztam azon, ebben mennyi szerepe lehet annak, hogy úton útfélen találkozni hasonló hirdetésekkel. Lehet, hogy ez tényleg működik és nálunk is kéne?

Hogy mennyire beépült a köztudatba, hogy mozgássérültek is élnek a világban, azt szerintem nagyon jól mutatja, hogy a Természettudományi Múzeum egyik kiállításán, ahol a földrengésekről és a vulkánokról volt szó, arról külön volt ábra, hogy mit tegyél földrengés esetén, ha kerekesszékben ülsz. Semmi felhajtás, egy infó a sok közül (mit tegyél, ha épp alszol, ha épp járművön vagy, ha épp vezetsz stb.).

Persze nem csak a mozgássérülteket segítik mindenfelé, pl. a múzeumokban. Volt pl. ilyen a Királyi Légierő Múzeumában:

A feliratok:

• Nagyméretű nyomtatott tájékoztatók elérhetőek a kiállításokról. (Milyen jól jön ez az idősebbeknek is!)
• Minden film feliratozott.
• Minden idegenvezetéshez használt fülhallgatóban található integrált  indukciós hurok.
• Minden hanaganyagnak van írott formája. (Bár ebben nem vagyok biztos, hogy ezt jelenti :))

A British Museum-ban egész kis füzetet állítottak össze. Na jó, ez még készülhetett volna könnyen érthető kommunikációval, hogy tényleg mindenkinek érthető legyen! De ne legyünk telhetetlenek!

Ugyanitt egyébként gyerek- és családbarát programok is elérhetőek teljesen ingyen és szintén szimpatikus kis figyelmesség, hogy az információs pultnál odakészítettek egy kis dobogót a gyerekeknek.

Sosem láttam még hasonlót, ezért nagyon meglepett és persze nagyon megtetszett, hogy az Emirates által működtetett Temze felett közlekedő zárt libegő-szerű kocsik közül volt amelyikre ki volt írva (nem pont erre, ami a képen van), hogy csendes kocsi. Itt gondolom, nem szól a hangszóróból az idegenvezető szöveg, de megkockázatom, hogy beszélgetni sem való, ha épp ide szállok be. (Különben nekünk most a legnagyobb túristaszezonban sem volt akkora tömeg, hogy ismeretleneket tegyenek egybe, így mi ketten ültünk a 10 fős kabinban). A szenzoros érzékenységen túl is ezer és egy oka lehet, hogy valaki csendre vágyik, miközben lebeg, klassz, hogy már ezt is tiszteletben tartját itt-ott.

Szintén a szenzorosan érzékenyeknek, vagy az ijedősebb gyerekeknek lehet segítség, hogy a Természettudományi Múzeumban figyelmeztetnek, mikor jön a hangos "nagy attrakció" és lehetőséget adnak arra is, hogy kikerüld, ha nem szeretnéd. Hasonlót láttunk egyébként a Sealife nevű tengeri élőlényeket bemutató helyen is, itt a dörgés-villámlást lehetett kikerülni, igaz előtte meg automatikusan csinálnak mindenkiről egy vakus fényképet, amit a kijáratnál majd megpróbálnak nekünk eladni. Persze ezt is ki lehet hagyni, csak ehhez egyrészt résen kell lenni, másrészt rendelkezni kell azzal a képességgel, hogy szóljunk, hogy mi ezt nem szeretnénk.

Az egyik pályaudvaron találkoztunk ezzel a táblával: Gondolom, előzetesen lehet egyeztetni a személyzettel, hogy az utazáskor majd ilyen-olyan plusz segítségre van szükségünk (kíváncsi vagyok, milyen segítségeket lehet kérni) és akkor a segítőnkkel ennél a pontnál találhatunk egymásra az utazás előtt. (Bár a táblán azt írják, ha előre egyzetettem, mehetek rögtön a peronra is és ott fog várni a segítőm, de akkor vajon mire szolgál ez a tábla?)

Kis plusz mosolyognivaló, hogy a bal oldali közlekedésben elveszett túristákat is igyekeznek segíteni, sok helyen ki van írva, merre kell nézni a járdáról való lelépéskor. (Még így is nehéz ;))

Társasjáték jutalmazással

Múlt héten elbúcsúztam (remélem, nem végleg) a korai fejlesztéstől, szeptembertől iskolásokkal dolgozom majd, de most még szeretném az egyik utolsó sikerélményemet megmutatni.

Járt hozzám egy szuper okos és nagyon helyes autista kisfiú, akinek nagyon nehéz, hogy bármiféle irányítást elfogadjon. Sokat fejlődött e téren, látszott rajta, hogy nagyon dolgozik az ügyön, de eddig bármilyen egyszerű társasjáték félével próbálkoztam (pl. ilyesmivel, csak a saját érdeklődésére szabva), zátonyra futottam. 

Most gondoltam egy nagyot, hogy az utolsó héten, amikor háromszor is találkozunk, újra nekifutnék a dolognak, hátha. És ha már utolsó hét, merjünk nagyot álmodni, rögtön egy kockával dobós, bábuval lépegetős játékot eszeltem ki, merthogy a kisfiú tényleg nagyon okos, tudtam, hogy a szabály megértésével nem lesz gond. 

Én magam készítettem el a társasjátékot, ahol akármennyit dob és lép valaki, jutalmat kap: vagy egy zászló képét (ezt ő különösen szereti), vagy valami édességet, amit egy dobozból választhat.

És csodák csodája (meg az azonnali jutalmazásnak) a dolog működött! Már az első napon három kört játszottunk, másnap pedig az anyukáját is bevontuk. Érezhető volt, hogy hárman már nehezebb a várakozás, de azért működött a dolog. Az igazi kihívás azonban a harmadik napon következett, mikor az édességes dobozból elfogyott az az egyetlen dolog, amit ő választani szokott. Még mi is elcsodálkoztunk rajta, milyen könnydén vette ezt, inkább nem kért édességet, mikor arra a mezőre lépett, de ha ránk került a sor, kivárta, míg mi falatozunk. Vagyis nagy lépést tett a felé, hogy olyan játékkal is tudjon majd játszani, ahol nincs minden lépésnél azonnali jutalom.

(Egy alkalommal volt egy olyan érzésünk az anyukájával, hogy már azt is érzi, hogy fontos, hogy ki ér először a célba, és nem örült, hogy nem ő, de ez csak egy villanásnyi ideig tartott. Ha tényleg ezt is érti majd, akkor szép feladat lesz annak tanítása, hogy a társasjátékban egyszer az egyik nyer, máskor a másik. :)))

Tájékozódás a neten, avagy világmegváltó szenzációk és áltudomány az autizmusban

Kedves ismerősömtől kaptam ezt a linket. Az oldal valódinak, hivatalosnak tűnik (nem lepik el a reklámok, valódi linkek mutatnak valódi, általam ismert oldalakra, a menü is semleges, átlagos, semmi szembeötlő szenzációhajhászás), a hír viszont gyanús.

Sajtómeghívó egy olyan eseményre, ahol az autizmus 5 okának megszüntetését (5 oka van?), az autizmus felszámolását ígéri az egyébként kevéssé tudományosnak tűnő Egyenlítő egészségügyi, oktatási és kultúrális alapítvány (így csupa kis betűvel). Szuper, de mi kelthet mégis gyanút, hogy tudunk utánajárni, igaz-e a hír, valóban valami nagy áttörésről van-e szó? Én így szoktam:

• Először is mindig elgondolkodom, vajon amit írnak, egybevág-e az autizmusról eddig megszerzett tudásommal, ha nem akkor érdmes kicsit kutakodni: Az autizmus gyógyítását ígérő szenzációk eleve gyanúsak (mai tudásunk szerint az autizmus az idegrendszer eltérő fejlődése, nem gyógyítható), de ez az 5 ok dolog is  fura, az "autizmus évről évre növekvő tendenciája" meg egyenesen olyan, mintha a google fordította volna. Szóval lépjünk tovább.
• Egy pillanatig persze elmélázom azon is, vajon miért nem ír erről a minden eddigi tudásunkat felforgató újdonságról az általam követett jópár autizmussal foglalkozó megbízható forrás. De persze nem komolyan, mert azért erősen sejtem, hogy valami álhírről, vagy áltudományosságról van szó. 
• Minden autizmusról szóló hírben meg szoktam nézni, ismerek-e valakit a hivatkozott szakemberek közül. Itt szerencsénkre elég sokan vannak, de nekem egy név sem ismerős. Nézzük hát meg őket! Szinész, szülő, természetgyógyász (máris gyanús), kurátor (nem is egy), gyermekvédő... Hopp, egy professzor, orvos, jól hangzik, nézzük őt! Beütöttem a google-ba és lássanak csodát néhány kattintással kiderült, hogy ez bizony a stabil pont technológia köre, ami legalább már ismerős. Évek óta feltűnt Magyarországon, egészen brutális, embertelen módszerekkel kezel embereket és persze gyógyulást ígér. Aztán készült egy-két leleplező videó és már az is két évvel ezelőtti hír, hogy a fickót a BBC lebuktatta és talán valami eljárás is indult ellene. Mellesleg emberünk (mármint aki most elő fog adni a sajtóeseményen) neve egy áltudományról szóló cikkben is feltűnik, ahol sajnos nem működik a link, amiről kiderülne, mi is az ő szerepe, de így legalábbis gyanús.
• Minden kétségem eloszlott, de azért legyen egy utolsó kör, mert nem értem, hogy kerül a Magyar Tudományos Akadémia ebbe az egészbe. Megnyitottam hát az oldalát, ott az eseménynaptárt és csodák csodája az előadásnak se híre, se hanva a nevezett napon. (Persze láttunk már furát, sajnos komoly szakmai szervezetek is meghívtak már efféle áltudományos maszlagot árulókat előadást tartani, amit aztán szakemberek közül is sokan "bekajálnak", de hurrá, hurrá, hogy itt egyszerű "elírásról" van szó!)

Hát, ha most sajtós lennék, bizony kérnék időpontot is és megnézném a saját szememmel :)

És egyúttal mindenkit arra biztatok, hogy ne higgyünk el mindent, ami le van írva, legalább kattintsunk párat, vagy kérdezzünk meg olyan ismerőst, aki tájékozottabb az adott témában - erre pl. kiválóan alkalmasak a közösségi oldalak ;)

Kézműveskedés, matatás 3 évesekkel

Idén nagyon ügyes kis 3 éves "csapatom" gyűlt össze. Mindent nyilván nem szoktam lefotózni, de megmutatok pár dolgot, amit idén csináltunk. A cél ilyenkor elsősorban a finommotorika és a szem-kéz koordináció és ezen keresztül a tári tájékozódás, a figyelem és más kognitív képességek fejlesztése és a sokszor a beszédindítás is.

Csipeszelés. Egyik kedvencem, bár inkább házimunka, mint kézműveskedés. :) A gyerekek is szeretik, mikor a szék és a bordásfal közti vastag cipőfűző-zsinórra kell felcsiptetni a zoknikat, ill. leszedni és párosítani őket. 

Fújás és rajzolás grízbe. Sok-sok fújó gyakorlatot csnáltunk idén (szalag, szélforgó, kis hajó, földön haladó papír hernyó, pom-pom stb.), de ezek között is legkreatívabb, mikor a kis képeket (nagyobbaknál logikai készlet elemeit) kell megkeresni a tálcára szórt grízben fújással. Ezt egy kolléganőmtől (köszi, Niki! :)) tanultam idén és mondhatom, tényleg nagy sikere van. Meg haszna is. És ha már ott a gríz, naná, hogy rajzolunk is bele!

Rajzolás borotvahabba: Ezt a játékot általában inkább a falon lévő nagy tükörnél szoktuk játszani, de van, akinek kényelmesebb a tálca. (Meg aztán a változatosság...) Aki egyelőre nem mer belenyúlni, azoknak szobafestő hengert és szivacsot adok, ha két gyerek van, az is izgalmas, ahogy ezen a két eszközön osztoznak. És persze innen már nincs messze a vízben pacsálás sem ;)

Gyurma. Előkerül persze a nagy klasszikus is! Szoktam variálni az állagot (főzött, vagy nem főzött gyurma) és a színt is. Lehet bele mintát készíteni, pálcikákat, vagy Pötyit szurkálni, kukoricát, kávészemet, gyöngyöt nyomogatni. Kicsit másfajta élmény, ha gyurmából kell képet készíteni, emihez nagy segítség egy laminált lap. Mi itt arról beszélgettünk, mi van fent és mi van lent. Csuda jókat találtak ki! (Ugyanígy szoktunk laminált papíron lévő pókot etetni, csigának házat készíteni, fára gyümölcsöt csipegetni.)

Festék. Idén március 15-e környékén került elő a festék, ezért alkalomhoz illő színeket választottam. Itt is a fújás volt a feladat, a papírra cseppentett híg festékből szívószál segítségével készült a kép. Utána festettünk ecsettel is, mert persze szerették volna (épp nem volt pipettám a csepegtetéshez), de én ilyen kicsiknél jobban szeretem a szivaccsal maszatolást, dugóval nyomdázást és hasonlókat.

Bárány fonalból. Húsvét környékén készítettük. Én előre kivágtam a "pucér" bárány formát, a gyerekek pedig rátekerték a fonalat. Bizony, eleinte nem volt könnyű összehangolni a két kéz munkáját! Aztán persze pihenésképp megsétáltattuk a bárányokat! :)

Építés logikai készlet elemeiből és számolópálcikákból. Egy kicsit nehezebb, unalmasabb feladat után (ritmikus sort csináltunk pálcikákból) a gyerekek (itt épp ketten voltak) kérték, hogy építhessenek és kérnek hozzá kereket is. Végül több érdekes alakzat is készült.

Madráfészek ágakból és fonalból. Ez még kora tavaszi munkánk volt. A gyerekek csirizt kentek a papírtányérra ecsettel, majd belenyomkodták a faágakat, felaprított fonalat. Végül beültettük a madarat is a fészekbe.

Nyaklánc. Anyák napjára láncot fűztünk, ez kicsit nagyobb projekt volt. Az első alkalommal szívószálat aprítottunk ollóval. Többen most próbálkoztak először a vágással. (A szívószálat egyébként könnyű vágni, mert nem hajlik el, mint a papír, ráadásul csak egy nyisszantás kell a sikerhez.) A virágokat én vágtam a nyaklánchoz dekorgumiból, és egy speciális kis fűzőzsinórt is készítettem egyik végén fogpiszkálóval. Aztán ők fűzték váltva, de milyen ügyesen!

Hetirend minimál

Részletesen volt már szó a hetirendről korábban (itt), de most egy nagyon egyszerű változatot szeretnék mutatni, ami úgy tűnik, megoldott egy nehéz helyzetet.

A bölcsődében, ahol dolgozom, nemrég elkezdtem foglalkozni egy kisfiúval, aki hetente egyszer (szerdánként) jön velem a fejlesztő szobába, majd a csoportjának is tartok egy közös foglalkozást. 

A kisfiú már az első külön foglalkozás után nagyon lelkes volt és mindig jönni akart, ha meglátott, a második után pedig már hétfőn is, kedden is kiborult, mikor találkoztunk és megtudta, hogy még nincs szerda. :( 

Erre a helyzetre gondoltam ki és készítettem el villám gyorsan a következő, nagyon egyszerű hetirendet, amit a bölcsődei csoportban a szekrényre tettem ki. Mivel a többi gyerek is aznap találkozik velem, így ők is nagyon szeretik és követik azóta. Olvasni természetesen nem tudnak, de azt látják, hogy a zöld keret minden nap arrébb kerül és azt is látják, hogy épp ott van-e a fejem, vagy nem. Úgy tűnik, működik a dolog, azóta nem volt kiborulás. Néha ilyen egyszerű. :)

További lehetőségek: Ugyanez a hetirend hasznos lehet még, ha tudjuk, mikor jön a bölcsődébe a doktor bácsi, vagy ha a csoport átlátogat az óvodába, vagy épp fényképezés, vagy más előre tudható extra program lesz. Egy autizmussal élő gyereknek nagy segítség, ha minél több dolgot tud előre és egy ilyen aprósággal máris könnyebbé tehetőek neki a hétköznapok.

(Mondtam már, hogy a hetirend az egyik kedvenc eszközöm?)

Nam csak a káros tartalom miatt ártalmas a TV, a számítógép és a telefon a kisgyerekeknek

Alapvetően nagy barátja vagyok a TV-nek és a számítógépnek. Hiszem, hogy fontos, hogy ezek használatát tudatosan, átgondoltan tanítsuk a gyerekeknek. Hogy az iskolások megtanuljanak tájékozódni és célzottan keresni a világhálón, megírni egy-egy e-mailt, kinyomtatni képeket, összeállítani egy prezentációt és "mellesleg" ellenállni a ránk zúduló virtuális kísértésnek. Felsősöknek a gépírást is tanítanám a kézírás mellett és örömmel látom, hogy egyre több tantárgyakhoz (is) kapcsolódó tartalom elérhető a neten.

Döbbenettel szemlélem azonban, hogy már az 2-3 éves kisgyerekek is rutinosan kezelik szüleik telefonját, töltik le a meséket, vagy keresgélnek a netes játékok között. Mellesleg szép számmal vannak, akik minden kezükbe adott ismeretlen lapos tárgyat elkezdenek görgetni.

Fontos a számítógép és a TV-nézés, de nem a 2-3 éveseknek! Persze sokan azzal védekeznek, hogy az ő gyerekük csak ilyen-olyan kedves, angol nyelvű (tehát duplán hasznos) stb. tartalomhoz fér hozzá. Sőt, a múlt hetem nagy döbbenete, hogy általam agyébként nagyra tartott internetes portálok is reklámozzák saját applikációjukat azzal, hogy az ő oldalukon biztonságos mesenézés :(

De miért is káros a kisgyereknek, ha a TV/telefon!számítógép/táblagép (e tekintetben nincs különbség) előtt tölti az idejét?

kép innen

1. Azért, mert neki még legfőbb dolga, hogy mozogjon, szaladgáljon. Ez elengedhetetlen a váz- és izomrendszer, valamint más életfontosságú szerveink (pl. a szív, a tüdő, vagy az agy, de az egynesúlyi rendszer is) megfelelő fejlődéséhez. Ha ebből elveszünk akár csak napi fél órát (nem ritkán jóval többet is), akkor az mind a fentiek kárára megy.
2. A mozgáson keresztük fejlődik a gyerek térérzékelése és testsémája is, ha ezekben elmarad a kortársaitól, az komoly problémákat okozhat (legkésőbb) az írás, olvasás és számolás tanulásában.
3. A szem fejlődése szempontjából ugyancsak fontos ez az időszak. A szemizmok a folyamatos mozgásban (ide nézek, oda nézek, közelre nézek, távolra nézek) erősödnek, ha erre nincs módjuk, mert a gyerek folyamatosan egy irányba és ugyanabba a távolságba fókuszál, akkor bizony itt is adódhatnak problémák, ami a szemészeti tüneteken túl ugyancsak a tanulásban okozhatnak nehézségeket.
4. A gyerekek alapvetően lassabban dolgoznak fel ingereket, hiszen az idegrendszerük még nem olyan érett, mint akár egy nagyobb gyereknek. Nem véletlen, hogy az anyukák is az úgynevezett dajkanelven beszélnek a gyerekhez, egyes szavakat kiemelve, lelassítva, többször megismételve. A TV (még a kifejezetten babák számára készített rémes műsorok sem) nem képes ezt a gyerek aktuális befogadóképességéhez igazítva adagolni, így az arra érzékenyebb gyerekeknél a nyelvfejlődésben is adódhatnak e miatt torzítások. (Arról nem is beszéve, hogy a kevéssé barátságos tartalmak is kontroll nélkül jutnak be és okoznak károkat ugyanezért.)
5. A háttérTV-zés leginkább a figyelem alakulására van káros hatással. A gyerek nem tanulja meg, hogyan figyeljen egyetlen tevékenységre (mondjuk az építésre), a figyelme ide-oda csapong. Aztán persze csodálkozunk, hogy nem tud 45 percet egy helyben ülni iskolás korára.
6. Nem utolsó sorban társas kapcsolatainkat is erősen meghatározza, hogy mennyi időt töltünk a gép előtt és ez az első években kiemelten fontos. A gyerek a TV-től, számítógéptől nem fog adekvát válaszokat kapni saját viselkedésére, arckifejezéseire, testtartására, megjegyzéseire stb. Nem fogja a gép őt sem (épp jókor) megdicsérni, sem visszamosolyogni, sem megsimogatni és nem figyel arra sem helyettünk, hogy mikor lankad a gyerek figyelme és lenne érdemes valami más tevékenységgel megkínálni őt.

A fenti lista nyilván nem teljes, de arra talán elég, hogy megerősítse, igen komoly felelősségünk van szülőként abban, mit engedünk a gyereknek.

Sokan azért választják a számítógépet, mert azzal leglább csendben elvan a gyerek, lehet mellette főzni, vagy takarítani és még rendetlenséget sem okoz. A főzésnek és a takarításnak nyilván meg kell lennie, de a rendetlenségen érdemes elgondolkodnunk. A rendetlenség, a maszatolás bizony a kisgyerekkor velejárói akkor is, ha nekünk ez nem annyira kényelmes. Vegyünk egy mály levegőt és engedjük a gyereket TV helyett segíteni a konyhában: kapjon egy kis golyónyi tésztát, amit gyúrkálhat, vagy egy kis tálnyi vizet, amit kanállal meregethet, egy tálcára kiöntött kevés rizst, vagy grízt, amibe rajzolhat, egy adag csipeszt, amivel ő is segíthet teregetni (vagy pakolhatja ide-oda a lakásban), pár befőttesüveget, aminek megkeresheti a tetejét, egy üres műanyag palackot, amibe szívószálat, vagy fogpiszkálót dobálhat, egy kupac gombot, amit pakolgathat, vagy egy reklámújságot, amit miszlikbe apríthat (vagy petrezselyemszárat), egy kis tejfölt, ami szétkenhet egy tálcán, egy szivacsot, amivel egy kis vizet felszívhat és kicsavarhat stb.

Jó játékot mindenkinek!