2013. augusztus 29., csütörtök

IPad az oktatásban

A minap álmodoztam kicsit, írtam is egy hosszú bejegyzést álmaim iskolájáról, de végül úgy ítéltem, ez másnak talán kevéssé érdekes. :) Meg aztán iskolakeresés ügyben amúgy is tervezek még írni a napokban, mert nálunk most ez lesz aktuális. Van viszont egy gondolat, amit nem tudok kiverni a fejemből, így muszáj megosztanom.
Jákob fiamra közeledvén az iskolához igencsak ráférne egy kis írás előkészítés, hogy jobban menjen majd. Lesz is ilyesmi az oviban, de eddigi tapasztalataim alapján nem bízom benne, hogy az túl hatékony lenne, az itthoni fejlesztésekre viszont nehezen szánom rá magam, mégiscsak az anyukája vagyok. Nehéz dolog ám ez, hogy sokszor látom, hogy mi kéne nekik, ötletem is van, meg is tudnám csinálni, de nem velük. Tanítani egy gyereket és az anyukájának lenni annyira más megközelítés, örülnék, ha az előbbit valaki teljesen átvállalná, de ez egyelőre csak álom. Na mindegy, nem is erről akartam most írni! Hanem arról, hogy találtam egy klassz áthidaló megoldást, ami ráadásul motiváló is: Angolul már elérhetőek olyan szoftverek, amik pl. a betűk írását tanítják. (Magyarul sajnos még nem találtam semmi hasonlót.) A dolog nagyon egyszerű: a képernyőn megjelenik a betű és néhány figura, amik mutatják, merre kell vezetni a vonalat. A gyerek pedig a mutatóujjával szépen átírja. És az iPad-en írni nagyon klassz dolog! És a végén persze van dicséret, hibázni pedig szinte lehetetlen, amolyan kudarc nélküli tanulás ez. 
Szóval letöltöttünk egy ilyet teljesen ingyen, és nagyon örülünk neki. (Mondjuk csak a nyomtatott nagy betűket és a síkidomokoat használjuk belőle, mert a kis betűk és a számok írása itthon eltér az angolszász országokban megszokottól!) Íme a link, hátha más is kedvet kap.

iPhone Screenshot 2

Persze továbbra sem gondolom, hogy sok-sok nagymozgás és egyebek nélkül érne bármit is az egész iPad-ezés, de csinálunk azért mást is, és ez csak egy dolog a sokból ;)
Most azt gondolom, keresni fogok más okosító, ügyesítő alkalmazásokat is, mert ez olyasmi, amihez nem kellek én, "valaki" mégis ellenőrzi, mit csinál a gyerek. És a feladat önmagában is motiváló, nincs szükség külső jutalmakra.
És még egy költő kérdés: Vajon mikor jön el az idő, hogy profin kidolgozott szoftverekkel az iskolában is saját maguk a maguk ütemében haladnak majd a gyerekek? Olyan sokféle tananyagot el lehetne készíteni így, és sokkal-sokkal hatékonyabbá és motiválóbbá tenné az oktatást. Nekem tetszene.

2013. augusztus 25., vasárnap

Érzékelős babzsák

Egy már szivárgó úszógumit szétvágva készítettem néhány érzékelős babzsákot a munkahelyi csemetéknek. Szerintem sokat magyaráznom nem kell, hogyan készült, a széleket varrógéppel varrtam össze cikk-cakk öltéssel. Töltetéknek vattakorongot, műfüvet, babot, cseresznyemagot használtam. Ezek nem olyan kis finom, tenyérbe simulós puha zsákocskák, de mindenképp érdekesek. és lehet őket párosítani, csoportosítani (könnyű - nehéz), egymásra rakni, célbadobáshoz használni, bordásfal alsó fokáról térdet emelve lerúgni, magasabbra felmászni érte és főleg tapogatni.



Ha lenne még egy úszógumim, csinálnék színes gombokkal, őszi falevelekkel, konfettivel, rizzsel töltötteket is. (Egyébként van, csak az még nem szivárog, csak be kéne látnom, hogy a fiaimnak már úgyis kicsi és rég nem használják :))
Addig is készült még két (szintén kék) zsák: az egyik egy régi, már durva frotir törölközőből babbal töltve, a másik szőnyeg alá való csúszásgátlóból, amiben szétvágott (kék) szivacs van.


E mellett továbbra is használjuk a zoknis pihe-puha készletet is.

2013. augusztus 22., csütörtök

A diagnózis után - ami jár az jár

Egy fogyatékos gyermek (legyen most kivételesen autizmussal élő :)) nevelése vitathatatlanul több pénzbe kerül, mint egy ép gyereké. Az ember sorra gyártja a különböző eszközöket, ehhez anyagot és egyebeket vesz (pl. lamináló gépet), a szomszéd utca helyett a világ végére hordja a csemetét iskolába, óvodába, ha szerencséje van még fejlesztésre is járatja (akár többre is), e mellett pedig maga is sorra olvassa a témába vágó könyveket, tanfolyamra megy stb. Nem ragozom. Inkább összeszedtem azokat a segítségeket, melyek elérhetőek. Illetve ezek közül azokat, melyeket még én, a mindenféle ügyintézésben és adminisztrációban esetlen anyuka is megtaláltam és használok. (A cikk végén azért mutatok majd rendes és alapos, szakszerűen megírt listákat is.) Na szóval:


  • Van ugye a meghosszabbított GYES a gyerek 10 éves koráig, ami mellett akármennyit (!) lehet dolgozni. Ehhez szakorvosi igazolást kell küldeni a Magyar Államkincstárnak egy kék színű formanyomtatványon.. (Utána ápolási díj, arról nem sokat tudok.)
  • Ugyanitt, ugyanígy intézhető évente - két évente az emelt összegű családi pótlék
  • Az emelt összegű családi pótlékhoz adnak egy klassz kis kártyát is, amivel aztán ingyen lehet utazni a BKV-n (+1 fő kísérő is), 90%-os áron (szintén +1 fő) a vonaton, és több múzeumba, ide-oda is ingyenesen, vagy kedvezményesen is be lehet vele menni. (A Természettudományi Múzeumba pl. tutira.)
  • Érdemes kiváltani az AOSZ kártyát is, ami nagyon friss dolog, de sok helyen (pl. a Budapesti Állatkertben, vagy a Vodafone-nál) máris kedvezményeket lehet vele kapni. Ehhez tagnak kell lenni (2000Ft/év), aztán e-mailben kérni, ha jól emlékszem. Részletek itt.
  • Létezik parkolási igazolvány is, nekünk olyan nincs, nem is hiányzik.
  • Budapesti lakcímmel rendelkezők kisgyerekes bérletet is válthatnak a BKV járataira, ehhez a lakcímet és a folyósított GYES-t kell igazolni. Gyerek nélkül is lehet vele utazni. Részletek itt.
  • Fogyatékos gyermekeknek ingyen jár a tankönyv és fél áron az étkezés. Ezt az iskolában kell jelezni, a MÁK kártya tuti kell hozzá.
  • Utazási költségtérítés kérhető, ha a gyerek egyik településről a másikra jár óvodába, iskolába. Ehhez az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól kell formanyomtatványt szerezni, amit aztán részben a szülő, részben az iskola tölt ki. Félévkor és év végén kell az intézménynek összesíteni a bent töltött napokat, aztán a szülő viszi a papírt megint az Egészségpénztárhoz, akik aztán átutalják, vagy postázzák a pénzt. (Orvosi vizsgálatra és fejlesztésre is kérhető.)
  • Elvileg van még a közgyógyellátás is, de ezzel nem igazán vagyok képben. hasznos lenne ez nekünk? Akinek van, segítene? Azt tudom, hogy a háziorvos tölt ki hozzá papírt. De mire használható praktikusan? 
  • Van plusz szabadság is, ezt a munkahely intézi, de persze kérni kell, nyomtatványt töltögetni stb. Ha jól emlékszem, évi két nap gyerekenként. Az is valami!
  • Pelenkát is lehet felíratni, akinek szükséges, de mi ezzel sosem éltünk. Talán kellett volna.

Bővebben, szakszerűbben, másképp:

2013. augusztus 21., szerda

Hogyan kérdezzek a szüleitől? - vigyázat, szubjektív!

Babi vetette fel egyik hozzászólásában, hogy milyen nehezen megy oda egy sérült gyerek szülőjéhez. Hogy fél, nehogy udvariatlan legyen, nem tud kérdezni stb. Ezen azóta is sokat gondolkodom. Én kifejezetten szeretem, ha valaki kérdez tőlem a fiaimról, vagy akár az autizmusról. Figyelmes dolognak tartom. Jó érzés, hogy nem fél tőlünk, hogy törődik velünk. Valahogy a normalitás része, ha valamiről lehet beszélni.
Nemrég olvastam ezt a bejegyzést az Autizmusmeséken, és azzal szembesültem, hogy ezzel nem vagyok egyedül!

Valahogy amikor ezen gondolkodom, mindig az jut eszembe, hogy azok a szülők, akik sérült gyereket nevelnek semmiben nem mások, mint a többi szülő. Sosem kérték, sosem kívánták ezt az élethelyzetet, csak belecsöppentek. És jó eséllyel éppolyan új és ismeretlen volt nekik az egész mint bárki másnak.

Szóval ha szabad tanácsot adnom, mikor tanácstalanok vagytok, akkor először közeledjetek úgy a fogyatékos gyerek szülőjéhez, mintha csak egy bármilyen másik szülő lenne. Akivel lehet beszélgetni legalábbis az időjárásról, a főzésről, a bevásárlásról és hasonlókról. Aztán jöhet a gyerek csinos ruhája, kedves mosolya, szép szeme. "Milyen jókedvűnek tűnik ma!" és hasonló sablonok.

És ez persze még mind csak a forró kása kerülgetése, de egyre közelítve szerintem a kevésbé bátrak is meg fogják tudni kérdezni, amire kíváncsiak. Na jó, adok konkrét tippet: Szerintem többnyire lehet kezdeni az óvoda, iskola kérdésével (jár-e, miért oda), aztán azzal, hogy mi a probléma, mikor vették észre, nehéz volt-e elfogadni stb.

És igen, vannak olyan kérdések, amik kevésbé esnek jól, de én ezeknek is örülni szoktam, mert legalább kérdeznek. Az meg a mi (= fogyatékkal élő gyermeket nevelő szülők) dolgunk, hogy a saját rossz érzéseinken dolgozzunk. :) 

Úgyhogy hajrá!

2013. augusztus 20., kedd

Új kenyér

Készül már az új kenyér.



Persze rajzos recepttel.


Folyt köv: délután megmutatom, hogyan tovább. Most egyelőre pihen a tészta.

Update: És ahogy ígértem, íme a kész kenyér: szép lett, finom lett, a pékünket megtartjuk.


2013. augusztus 16., péntek

Napirend: milyen kártyákra lesz szükség

Ha valaki napirend bevezetés előtt áll, az egyik legnagyobb feladat, hogy összegyűjtse, mihez is kéne kártyát készíteni. Persze akármennyire is rákészülünk, ez-az biztos kimarad :) Mi egy évig gyújtögettük mire teljes lett a készlet, és még nyilván jönnek újak folyamatosan. 
Összeszedem, nálunk mi minden van/volt használatban , hátha segít (meg ami még eszembe jutott). Azt is érdemes végiggondolni, miből hány kell (pl. hányszor eszünk, vagy játszunk egy nap), vagy hogy érdemes-e tartalékot is készíteni, mert a gyerek ide-oda bedugdossa, elvész, tönkremegy stb. (Nálunk a laminálás miatt egyébként elég strapabíróak.)

étkezések (lehet, hogy nem kell különöböző kártya mindegyikhez, nekünk van):
reggeli
tízórai
ebéd
uzsonna
vacsora

önellátás, higiénia:
öltözés, vetkőzés
hajmosás
hajvágás (ha otthon)
kézmosás
fogmosás
fürdés
bili, WC
körömvágás
alvás

otthoni programok (kinél mi ugye):
szabad játék
asztali játék
rajzolás
matricázás
kézműveskedés, barkácsolás
kötött játékok (pl. TSMT, logopédia, torna stb.), vagy mozgásos játék (hinta, labda, pörgés, szobabicikli, trambulin stb.)
TV nézés
olvasás
zenehallgatás
táncolás
diavetítőzés
számítógépezés
házi feladat írás
bepakolás a táskába
rendrakás
házimunka (vagy külön-külön, amiket ő csinál)
kisállat gondozás
sütés-főzés (ha szokott segíteni)
kert (esetleg külön-külön is amit lehet, pl: hinta, csúszda, homokozás, labdázás, tollaslabda, ping-pong, frizbi, kerékpár, roller, függőágy, szappanbuborék stb.)
kerti munka
medence
tűzrakás
vendégek (jönnek)
bébiszitter/nagyszülők jönnek

elmenős programok:
utazás járművekkel (nálunk elég központi kérdés, hogy mivel fogunk menni, így jelöljük azt is)
esetleg külön: villamos, busz, autó, metró stb. (l. fent)
kerékpározás
séta, kirándulás
kutyasétáltatás
játszótér
orvos
védőnő
patika
fodrász
bevásárlás
posta
színház
kiállítás, múzeum
hangverseny, koncert
mozi
játszóház
Csodák Palotája, Tropicarium, Állatkert stb.
könyvtár
temető
uszoda, strand
nyaralás (főleg, ha van fix hely), telek
testvérért óvodába/isklába, anyáért, apáért menés
vendégség
óvoda, iskola
fejlesztés, különóra
nagyszülők

"szezonális" történések:
születésnapi, névnapi köszöntés (torta, ajándék)
szánkózás
karácsonyfa díszítés
karácsonyozás
csillagszórózás
koccintás (nálunk szilveszterkor van ilyen :))
tüzijáték
csizmapucolás
húsvéti tojásfestés
locsolkodás

Korábban ezekben a bejegyzésekben írtam már a napirendről.
Akinek más is van, légyszi írja meg kommentben! Köszönöm!

2013. augusztus 14., szerda

Nyári játékok

Mindjárt eljön a nyár vége, ezért készítettem egy kis válogatást. Talán van, ami már szerepelt, de jönnek új ötletek is :)

Először iski kér egy finom fagyit? Ingyen van!



A tölcsér gabonapelyhes doboz anyagából készült egy fél kör feltekerésével. A gombócok természetesen labdák, a tartó pedig egy kalapálós játék kissé viseletes darabja. Mi anno vettünk hozzá egy legolcsóbb fagyis kanalat is, saját ötletből pedig rolettit is készítettek hozzá feltekert papírból. Jól esik a nyári melegben. :)


Néhány évvel ezelőtt egy nyári délután álltunk neki először nemezelni: egy lavór (vagy kisebb medence) partján ez is igazi nyári program. Azóta többször nemezeltem, és bár nagymester nem vagyok, azért leírom a tapasztalataimat a nálam is kezdőbbeknek:
  • A gyapjú szálat jól szét kell húzogatni, majd egymásra rétegezve gömbbé formálni. Minél keményebbre, szorosabbra. Ez ekkor még így is elég laza.
  • Utána jön a szappanos víz: a kezünket jól bevizezve kell először óvatosan nyomkodni, majd idővel simogatni, gömbölygetni, míg egyre keményebb és kisebb nem lesz.
  • A nagyobb labdák belsejébe apró kaviccsal (csengővel stb.) töltött Kinder tojás belsőket használtunk , hogy csörögjenek. Erre is jó szorosan kell tekerni.
  • Belül lehet fehér gyapjút használni, a külső színes részhez pedig elég nagyon vékonyan, fátyolszerűen használni a gyapjút, így igazán kiadós a sok-sok szín.
  • Idővel javul az ember részideje :)
  • A gyapjút semmiképp nem kreatív boltokban kell megvenni, mert ott horror áron adják pl. ehhez képest.

Ekkor készült a kulcstartóm is és bár még mindig szép és használom, lassan vágyom egy újra :)


Van egy ikeás függönyünk, amit direkt kerti árnyékolás céljából vettem jó pár éve leértékelve. Szoktunk belőle napvitorlát kifeszíteni, de itt épp alagútként szolgál. Lehet alatta kerékpározni, de akár olvasni, vagy simán heverészni is.


Tavaly festettünk először színes jégkockákkal. Akinek nem volt túl hideg, az nagyon élvezte :) Ételfestékes vizet használtam az elkészítéséhez és előző este tettem be a fagyasztóba. Kipróbáltuk a betonon is, de ott nem fogott, így maradt a papír.





Mikor elfogytak a jégkockák, felakasztottam száradni a kész művet, ami nagyon szép lett, így aztán ajándékot csomagoltunk a papírba.


Idén volt először terasz-maszatoló lábbal festés. A festék vízből, lisztből és ételfestékből készült (összefőztem) és természetesen mind elfogyott, mire már én is beálltam volna.










Szintén idén próbáltuk ki először az aszfaltkrétával festést. Festést, igen, nem tévedés. Ehhez a krétát kalapáccsal összetörtük egy zacskóban. (Na ez a legjobb az egészben, főleg, hogy még keverni is lehet a színeket, úgy, hogy gőzöd sincs, mi lesz a végeredmény.)








Aztán a port vízzel jól elkevertük. (Mi vagy nem voltunk elég türelmesek, vagy nem törtük eléggé apróra, mindenesetre darabos maradt, ez azonban senkit nem zavart.)



És már kész is, lehet vele festeni! Fehér falú házak előnyben. Érdekes, hogy mikor teljesen megszárad (mondjuk másnapra) egészen halvány lesz, de azt pl. nem tudom megmondani, mennyire könnyű lemosni, mert még nem próbáltuk. :)





Kevésbé volt sikeres egy másik fajta jéggel festős próbálkozásunk, de azért leírom: itt az összetört krétát megint elkevertem vízzel + egy kis ételfestéket is adtam hozzá, majd jégkrémes formában lefagyasztottam.



Rajzolni elég nehezen tudtunk vele, nem is látszott annyira, a darabkák meg - ahogy látszik is - összegyűltek a forma alján. Egyedül az volt érdekes, ahogy magukra hagyva olvadoztak és keveredtek a színek.


2013. augusztus 11., vasárnap

Logopédia

Életünkben meglehetősen központi helyet kap mostanság a logopédia. Miután (elég későn) rájöttem, hogy az óvodai fejlesztés nem sokat ér, gyorsan kerestünk egy logopédust és mellette igyekszünk itthon is minél többet gyakorolni (szinte minden nap leülünk 10-15 percre - ehhez van logopédia kártyánk a napirendben). Egy kedves ismerősömtől kaptam néhány ötletet arra is, hogyan lehet a nyelv és a száj izmait edzeni, ami igencsak ránk fér, így nem csak a saját logopédusunk által "rendelt" gyakorlatokat végezzük, de sokszor játszunk is ezt-azt. 
Pl. kis korongokat szívószállal felszippantva pakolunk be a dobozába. (A vastag hajlított szívószál vált be leginkább.)

Egy saját ötleteléssel elkészített speciális eszközzel mágneses lapocskákat, képeket pakolunk ugyanígy. A mágneses lapocskákhoz néhány vékony reklámmágnesre kisebb matricákat ragasztottam és e mentén szétvágtam őket.


Az eszköz egy parafadugóba csavart hosszabb csavar.




Van sok-sok képünk is, amiket az internetről gyűjtögettem össze, és amiken mindenféle hangot adó állat, jármű stb. szerepel. Ezzel úgy szoktunk játszani, hogy a két fiú szemben ül, egyiküknek mutatok egy képet, ő utánozza a hangját, a másik pedig (természetesen mindig) kitalálja, mi az, úgyhogy meg is kapja jutalmul a képet. (Nem logopédia, de még azt a csavart bele szoktam tenni a játékba, hogy a végén furfangos kérdésekkel kérem vissza a képeket, pl. "kérem azt, aminek patája van" és hasonlók. Sajnos már nem tudok elég nehezeket kérdezni :))


Szintén az internetről szedtem többféle arckifejezést ábrázoló képet. Az első félével az utánzáson túl úgy is szoktunk játszani, hogy egyik gyerek a zöld, másik a narancssárga sorozatot kapja, + mindenkinek van egy sima fehér lapra nyomtatott, nem szétvagdosott táblázata is (mint az alsó képen, csak ugyanezekkel az arcokkal), ahova a kis színes lapokat elhelyezi. Érthető, ugye? Egyszerűen egyezteti az egyformákat, ami amúgy ennél a sorozatnál nem is olyan egyszerű. De lehet simán párosítani, vagy természetesen mutogatni és a másik mutogatása alapján kitalálni is.



Megint játékos feladat a "kuglidöntés". Itt is van egy speciális eszköz, amit a szájukba véve lengetnek, és próbálják eldönteni vele a kuglinak befogott maradék ceruzavégeket.


Ez az eszköz: a gombos fele kerül az összezárt fogsor és az ajkak közé, a golyókkal pedig megy a döntés.


Nagy klasszikus (még én is ismertem) a ping-pong labda fújás. Szokták egymásnak is (az sokkal nehezebb), vagy kapuba.


Fújni mást is szoktunk, pl. vízzel feltölthető agyag madárkákat (vásárokban kapható), sípot, gyertyát (szívószállal), szappanbuborékot, vagy ilyen helyes pipákat:

Lebegő labda

Vannak evős feladataink is: kölesgolyót felcsipegetni a tányérról csak az ajkakkal, keresztbe a szájba tett ropit beügyeskedni, vagy összetejfölözött tányért (kivételesen) kinyalogatni.

Korábban már mutattam, hogy a logopédustól kapott feladatokat is igyekszünk vizuálisan megtámogatni. Én főleg Jákobon azt látom, hogy úgy tud leginkább koncentrálni, ha egyszerre csak egy feladat képét látja.

2013. augusztus 6., kedd

A napló

Az utolsó "nagy és hivatalos" autizmus specifikus eszköz, amiről még nem írtam, a napló. Nekünk is van, legalábbis Jákobnak.
A napló egy sima lapú kisebb, vagy nagyobb (nálunk A/5-ös) füzet, amibe fényképekkel, rajzokkal, szöveggel rögzítjük a nap eseményeit. Elsődleges célja, hogy segítse a gyereket abban, hogy másoknak meséljen arról, hogy mi történt vele. Az a gyerek, aki magától nem tudja felidézni a hétvége eseményeit az iskolában, óvodában, kezébe veheti a naplóját és abból mesélhet a társainak, nevelőinek, mit is csinált a családjával. A napló ily módon a pedagógusok és a szülők kommunikációját is segíti - legalábbis ideális esetben. Nem beszélő gyerekeknél pedig különösen fontos lenne, bár sajnos nem hinném, hogy mindenkinek van.
Naplót vezetni azonban, azt hiszem, akkor is érdemes, ha a gyermekünkkel foglalkozó pedagógusok nem nyitottak az ilyesmire, mert a gyereknek így is jó lehet visszanézni, lapozgatni, mi is történt vele, és könnyebben felidézi, vagy rögzíti az eseményeket.
Bár a napló elsődleges célja a "naplózás", ezen kívül is sok mindenre használható. Nálunk ezek kerülnek a naplóban:

  • A napi történések képekkel és szöveggel rajzolva. "Tankönyv szerint" egy lapra egy kép, nálunk ennél jóval több.
  • Ha egy-egy eseményt erősebb érzelem kísér (elestem, ajándékot kaptam stb.), mi mellé szoktuk rajzolni a mosolygós, sírós stb. arcot is. Egy időben ezt matricával csináltuk, akkor Jákobnak kellett kiválasztania több lehetőség közül az odaillő arcot. Így kapcsolódtunk az elmeolvasás tanításához. (l. kép)
  • Nálunk a naplóba kerülnek a jutalommatricák is. (Pl. éjjel száraz volt a pelusom, szépen kifújtam az orrom stb.)
  • A rajzok mellett sokszor kerül bele kinyomtatott fénykép, vagy kivágott kép is, ezt mindig az események hozzák magukkal.
A naplónk nem túl szép, persze a rajzok is amatőrök és néhol nagyon össze-vissza benyomást tesz, de jól használható és igen hasznos. Ilyen:





Találkoztam már olyannal, hogy a naplót az ÉN könyv részeként említik, ami nem véletlen. A határok nálunk is erősen összefolynak. Nagyobb eseményeket, nyaralást, kirándulást, óvodaváltást stb. az ÉN könyvben is rögzíteni szoktuk, de természetesen a naplóba is bekerülnek.

Kicsit mesélek még Áron idevágó segítségeiről, hiszen neki nincs naplója. Legalábbis általában. Merthogy most nyáron nyitottunk neki egyet, hogy szeptemberben könnyebb legyen mesélni a suliban, és hogy az emlékek sokáig megmaradjanak. Sajnos mivel nekem nincs időm, erőm két naplót írni (sokszor az az egy is sok), így aztán napi szinten ebbe sem kerülnek bejegyzések, de a főbb történéseket igyekszünk így-úgy rögzíteni. Áron nagyon szeret mindent, ami táblázat, így készítettem egy "ezt olvastam a nyáron"lapot, de van egy foghullató lap is, amibe a kiesések dátumait vezeti - ezt teljesen egyedül. Kerül majd bele egy naptár is, hogy mikor hol volt.
Ez a napló egyébként A/4-es különálló lapokból áll, amiket egy dossziéban tartunk és nyár végén fogunk összefűzni. Áron készített neki szép borítót is. Ebbe is ragasztunk majd fényképeket, de rajz és írás is készült már bele. 
Év közben Áron nagyon jól fejben tartja a napi történéseket, szerintem ebben egyáltalán nem marad el a kortársaitól, sőt! A nagyobb, fontosabb események pedig nála bekerülnek az ÉN könyvbe a szociális történetekkel együtt.

2013. augusztus 1., csütörtök

Láthatóvá tett hétköznapok

Az idei nyár újdonsága, hogy mindenféle történéseket lerajzolok. Előre. Olyan folyamatábra-szerűen. Ez a felkészülés új eszköze nálunk. Kettőt megmutatok, de több is volt. Az első "mese" akkor készült, mikor barackot szedni mentünk. Szóban sok lett volna ugyanis elmagyarázni, hogy először majd leszedjük, aztán hazahozzuk,, kimagozzuk, befőzzük... Így viszont az egyik legjobb nyári program lett belőle.


A második egy olyan délutáni program volt, amikor egy vendég kisfiú is volt nálunk, ráadásul valami új dolgot akartam kipróbálni velük: folyékony aszfaltkrétával való festés.


Mivel úgy tűnik, ez beválik, biztos lesz még belőle. Ha érdekesek születnek, megmutatom majd.