2018. február 25., vasárnap

Nam csak a káros tartalom miatt ártalmas a TV, a számítógép és a telefon a kisgyerekeknek

Alapvetően nagy barátja vagyok a TV-nek és a számítógépnek. Hiszem, hogy fontos, hogy ezek használatát tudatosan, átgondoltan tanítsuk a gyerekeknek. Hogy az iskolások megtanuljanak tájékozódni és célzottan keresni a világhálón, megírni egy-egy e-mailt, kinyomtatni képeket, összeállítani egy prezentációt és "mellesleg" ellenállni a ránk zúduló virtuális kísértésnek. Felsősöknek a gépírást is tanítanám a kézírás mellett és örömmel látom, hogy egyre több tantárgyakhoz (is) kapcsolódó tartalom elérhető a neten.
Döbbenettel szemlélem azonban, hogy már az 2-3 éves kisgyerekek is rutinosan kezelik szüleik telefonját, töltik le a meséket, vagy keresgélnek a netes játékok között. Mellesleg szép számmal vannak, akik minden kezükbe adott ismeretlen lapos tárgyat elkezdenek görgetni.
Fontos a számítógép és a TV-nézés, de nem a 2-3 éveseknek! Persze sokan azzal védekeznek, hogy az ő gyerekük csak ilyen-olyan kedves, angol nyelvű (tehát duplán hasznos) stb. tartalomhoz fér hozzá. Sőt, a múlt hetem nagy döbbenete, hogy általam agyébként nagyra tartott internetes portálok is reklámozzák saját applikációjukat azzal, hogy az ő oldalukon biztonságos mesenézés :(
De miért is káros a kisgyereknek, ha a TV/telefon!számítógép/táblagép (e tekintetben nincs különbség) előtt tölti az idejét?

kép innen

  1. Azért, mert neki még legfőbb dolga, hogy mozogjon, szaladgáljon. Ez elengedhetetlen a váz- és izomrendszer, valamint más életfontosságú szerveink (pl. a szív, a tüdő, vagy az agy, de az egynesúlyi rendszer is) megfelelő fejlődéséhez. Ha ebből elveszünk akár csak napi fél órát (nem ritkán jóval többet is), akkor az mind a fentiek kárára megy.
  2. A mozgáson keresztük fejlődik a gyerek térérzékelése és testsémája is, ha ezekben elmarad a kortársaitól, az komoly problémákat okozhat (legkésőbb) az írás, olvasás és számolás tanulásában.
  3. A szem fejlődése szempontjából ugyancsak fontos ez az időszak. A szemizmok a folyamatos mozgásban (ide nézek, oda nézek, közelre nézek, távolra nézek) erősödnek, ha erre nincs módjuk, mert a gyerek folyamatosan egy irányba és ugyanabba a távolságba fókuszál, akkor bizony itt is adódhatnak problémák, ami a szemészeti tüneteken túl ugyancsak a tanulásban okozhatnak nehézségeket.
  4. A gyerekek alapvetően lassabban dolgoznak fel ingereket, hiszen az idegrendszerük még nem olyan érett, mint akár egy nagyobb gyereknek. Nem véletlen, hogy az anyukák is az úgynevezett dajkanelven beszélnek a gyerekhez, egyes szavakat kiemelve, lelassítva, többször megismételve. A TV (még a kifejezetten babák számára készített rémes műsorok sem) nem képes ezt a gyerek aktuális befogadóképességéhez igazítva adagolni, így az arra érzékenyebb gyerekeknél a nyelvfejlődésben is adódhatnak e miatt torzítások. (Arról nem is beszéve, hogy a kevéssé barátságos tartalmak is kontroll nélkül jutnak be és okoznak károkat ugyanezért.)
  5. A háttérTV-zés leginkább a figyelem alakulására van káros hatással. A gyerek nem tanulja meg, hogyan figyeljen egyetlen tevékenységre (mondjuk az építésre), a figyelme ide-oda csapong. Aztán persze csodálkozunk, hogy nem tud 45 percet egy helyben ülni iskolás korára.
  6. Nem utolsó sorban társas kapcsolatainkat is erősen meghatározza, hogy mennyi időt töltünk a gép előtt és ez az első években kiemelten fontos. A gyerek a TV-től, számítógéptől nem fog adekvát válaszokat kapni saját viselkedésére, arckifejezéseire, testtartására, megjegyzéseire stb. Nem fogja a gép őt sem (épp jókor) megdicsérni, sem visszamosolyogni, sem megsimogatni és nem figyel arra sem helyettünk, hogy mikor lankad a gyerek figyelme és lenne érdemes valami más tevékenységgel megkínálni őt.
A fenti lista nyilván nem teljes, de arra talán elég, hogy megerősítse, igen komoly felelősségünk van szülőként abban, mit engedünk a gyereknek.

Sokan azért választják a számítógépet, mert azzal leglább csendben elvan a gyerek, lehet mellette főzni, vagy takarítani és még rendetlenséget sem okoz. A főzésnek és a takarításnak nyilván meg kell lennie, de a rendetlenségen érdemes elgondolkodnunk. A rendetlenség, a maszatolás bizony a kisgyerekkor velejárói akkor is, ha nekünk ez nem annyira kényelmes. Vegyünk egy mály levegőt és engedjük a gyereket TV helyett segíteni a konyhában: kapjon egy kis golyónyi tésztát, amit gyúrkálhat, vagy egy kis tálnyi vizet, amit kanállal meregethet, egy tálcára kiöntött kevés rizst, vagy grízt, amibe rajzolhat, egy adag csipeszt, amivel ő is segíthet teregetni (vagy pakolhatja ide-oda a lakásban), pár befőttesüveget, aminek megkeresheti a tetejét, egy üres műanyag palackot, amibe szívószálat, vagy fogpiszkálót dobálhat, egy kupac gombot, amit pakolgathat, vagy egy reklámújságot, amit miszlikbe apríthat (vagy petrezselyemszárat), egy kis tejfölt, ami szétkenhet egy tálcán, egy szivacsot, amivel egy kis vizet felszívhat és kicsavarhat stb.

Jó játékot mindenkinek!