Azt hiszem, elkerülhetetlenül itt az ősz, sőt lassan a tél kopogtat. Idén új madáretetőt készítettünk nagy családi összefogással: én csak kitaláltam, aztán kiadtam a feladatot a fiúknak, akik fúrtak, fűrészeltek, szögeltek. Ugye milyen szép lett?
Az alja és a teteje már használhatatlan, de vadonatúj konzolokból készült (felfúrtuk vele a könyvespolcot, de nem bírta és kiszakadt), a háta pedig három parafa poháralátétből. A fa lapokat kis fa lécek és szögek tartják össze, az alátéteket egyszerűen csak felragasztottuk. Belülre is ragasztottunk egy lécet, terv szerint az akadályozza majd meg, hogy a magok kihulljanak, a kinti részt inkább melegedőnek használhatják majd a cinegéink. A lapokat (előre) átfúrva átfűztünk egy zsinórt, ezzel pedig egy már bevált helyre, közvetlenül az ablakunk elé, a szőlők közé akasztottuk. Így ebéd közben épp rálátunk. (Ja, azért le is lakkoztam csónaklakkal, hátha így kibír pár szezont.)
És idén először nem csak a madarakra gondoltunk, hanem a süniknek is készítettünk két búvóhelyet. Kicsit nézelődtem a neten, hogy is kell, de aztán végül a helyszínen együtt találtuk ki a végső megoldást: Egy nagyobb műanyag cserép oldalán két bevágást ejtettünk, a közte lévő részt felhajtottuk és az így keletkezett lyukba egy kisebb, szögletes cserepet dugtunk, ez lesz a bejárat. Az egyiket egy sarokba, a másikat a mászóka alá rejtettük és jól befedtük avarral. (A képen még csak félig van befedve, hogy látsszon a szerkezete.) Hogy az avar és az odú is a helyén maradjon, faágakkal körbeszurkáltuk, így rögzítettük. És a cserépre még egy nagyobb kavicsot is tettünk. Egész csinosak lettek, remélem, lesz lakójuk. (Nyári éjszakán találkoztunk már sünivel.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése