A nagy iskolakeresés 5. rész

És akkor ahogy ígértem, beszámolok a sulis fejleményekeről - vigyázat, feldobott hangú bejegyzés következik! Időrendben írom a történéseket, de tessék türelmesen olvasni, azt hiszem, már közte van a megoldás.

• Ott hagytam abba legutóbb, hogy a körzetes városi iskolánkból, ahol elvben van autizmus-specifikus ellátás a tankerületi igazgatóhoz irányítottak. Felhívtam, ő azt mondta, a tanügyi referenssel beszéljek. Őt kb. 20 telefonálás után (8x fel is vették, hol a biztonsági főnökkel, hol a szomszéd irodával beszéltem) sikerült elérnem. Bár fogadóórát szerettem volna kérni, arra nem volt nyitott (ő nem igazán kompetens és nem is tudja meg talán inkább megyei feladat stb), azért csak elbeszélgettünk. Olyan agresszíven toltam a "nem érdekel, oldják meg, az én gyerekem itt lakik és iskola kell neki" dumát (ennél azért kicsit szebben és szakmai érvekkel megtámogatva), hogy magam is meglepődtem, de végül abban maradtunk, hogy leírom amit akarok, ő meg lép. Írtam is egy hosszú-hosszú levelet arról, milyen gyerekem van, melyik létező ellátás forma miért nem jó neki, és melyek azok a formák, amelyek szerintem tudnának működni a magyar oktatási rendszerben, bár nyilván forrásigényesek (l. gyógypedagógus és terem). Ez pár napja volt (kérték, hogy e-mailben is küldjem el, ne csak postán, megtörtént), választ még nem kaptam.
• Felhívott azonban annak a csepeli iskolának az igazgatója, ahova a nagyobbik fiam jár és ahol már (írtam róla) próbálkozom egy ideje kijárni az integrációs osztály alapítást. Ő beszélt az ottani tankerületi igazgatóval, aki állítólag eddig is nagyon nyitott volt és azt a választ kapta, hogy a délpesti tankerületi igazgatók már beszélgettek erről, hogy ez a feladat (miszerint ép értelmű, autizmusban enyhén érintett gyerekek ellátása) mennyire ellátatlan és mindenképp lépni akarnak. Most még egy pályázat eredményére várunk, de annak az eredményétől függetlenül ígérik, hogy indítani fognak a jövő tanévtől autizmus-specifikus osztályt ebben az iskolában!!! Csak szóbeli ígéret ugyan, de ha ez tényleg valóra válik, maga lehet az álom. Ehhez keresek tehát még gyerekeket, l. itt. Van már, nem gondolom, hogy ez lesz a végső akadály, de 5 gyereknél szerintem nem nagyon fér majd be több. És ez a rendszer olyan lesz, amilyenné tesszük, szóval aki mer, az itt biztosan nyer.
• Elmentem a héten egy "kisegítő" iskolába is, ahol e-mailben azt mondták, ép értelmű autista gyereket is szívesen fogadnak, integráltan, de normál tanrend szerint (!) oktatják őket. És mondhatom, a hely nagyon szimpatikus. Alacsony osztálylétszám (5-6 fő/osztály), ha nem is autizmusban képzett, de nagyon nyitott és tanulni hajlandó gyógypedagógus és igazgató, kis iskola, nagy odafigyelés, differenciált oktatás, az egyéni igények maximális figyelembe vétele. Engem meggyőztek. Azt gondolom, hogy ez egy olyan hely, ahol a gyerekem lelke rendben lenne. Alapvetően is azt gondolom, hogy az iskolaválasztás elsődleges szempontja nem a matek és olvasástanítás színvonala, hiszen ezt még később is lehet pótolni, aki egyetemre való, úgyis oda jut. (De itt még ebben sem kell kompromisszumot kötni.) Az viszont, hogy a gyerekem magát kompetensnek éli meg, hogy a társaival hogy tud kapcsolatokat teremteni, hogy mennyire nyugodt, támogató és elfogadó a légkör, ami körülveszi, az nem olyasmi, amit 20 éves korában rendbe tudunk majd hozni. És jó volt ott lenni. Ezt a sulit is nagyon ajánlom bárkinek!

És ahogy mondani szokás: név és elérhetőségek a szerkesztőségben.

ui.: Jövő héten egy alapítványi iskolába látogatok el, mesélek majd arról is.