Úgy hozta az élet, hogy az előzetes terveimmel ellentétben rögtön az új osztály szervezésével kezdtem egy többségi iskolában, vagyis ott, ahova a nagyobb is jár. Megkerestem az igazgatót, elmondtam neki, mit szeretnék (egy kisebb osztály pár gyerekkel, gyógypedagógussal, asszisztenssel, ahonnan be lehet járni a sima osztályba bizonyos órákra, de ahova vissza is lehet vonulni), ő pedig elég lelkes volt. Megkereste a tankerületi igazgatót is, akinek szintén tetszett az ötlet, de azért szép sorban jöttek a kifogások is. Főleg az, hogy nincs benne az alapító okiratban, meg, hogy ellátják ők most is (van 4 auti gyerek), csak hát ez úgy zajlik, hogy aki bírja, marad, aki nem, azt elküldik, vagyis semmi speciális segítség nincs. És nehéz meggyőzni őket, hogy van, akinek (a többségnek) ez kevés stb. Szóval itt folynak a tárgyalások, nagyon részletezni nem szeretném. Reménykedem és biztató, hogy szakmai segítségem is van.
A másik fronton azért elkezdtem a szétnézést is a már működő és autizmussal élő gyerekeket is fogadó környékbeli iskolák körében is. Elsőként egy Montessori sulit néztem meg.
Szimpatikus, hogy:
- a tanító állítólag nagyon felkészült Montessori pedagógus
- összevont alsó osztály van, vagyis egyéni ütemben lehet haladni
- ez az osztály kis létszámú, max 15 fő
- az egész iskolában 90-en vannak, ebből 10 gimnazista
- úgy tűnt, a pedagógusok és a tanulók között nagyon közvetlen a viszony, a nagyok pedig figyelnek a kicsikre
- arról már írtam, hogy a Montessori eszközöket, módszereket alapvetően jónak tartom
- nincs nagyon közel, de nagyon messze sem
- szimpatikus a tanterem berendezése
- van zene tanulás (nekünk jó lenne) és sport is
- van két gyógypedagógus is
- vannak autizmussal élő gyerekek is folyamatosan
Ellene szól viszont, hogy
- fizetős (40E Ft/hó)
- e mellett még a kaját is vinni kell, amit mikróban melegítve, dobozból esznek a gyerekek
- a folyosók, az épület nagyon nyomasztó (barna műanyag lambéria, sötét folyosók, lelakott bútorok, szinte semmi dekoráció)
- és ami a lényeget érinti: autizmushoz nem értenek, bár régóta foglalkoznak vele, de nem is értették, mit akarok (hiszen ők szeretettel fogadják). Az igazgató kifejezetten elzárkózott, hogy ebben az irányban képezzék a munkatársakat (pedig nem is én vetettem fel, csak rákérdeztem, tanult-e valaki ilyesmit valaha). A gyógypedagógusok annyit tudtak hozzátenni a dologhoz, hogy a törvény nem ír elő semmilyen speciális végzettséget, hogy ellássák az autizmussal élőket (ellátják ők így is). Döbbenetes volt az ellenállás!
- a tanító nekem nagyon nem volt szimpatikus, mintha elbeszéltünk volna egymás mellett, és ha a gyerekekre is ennyire tud ráhangolódni... De ez már nagyon személyes :)
- A tanító azt is elmondta, hogy az autista gyerekeknek nem megy az önálló munkaszervezés és az idő beosztása, de hát meg kell tanulniuk. Játszani meg szokták hagyni őket a "saját kis világukban" (erre eleve ugrom), mert nem akarnak a többiekkel játszani.
- nem tudják, hogy a Plútó régóta nem bolygó, ki volt rakva a képe a Naprendszer bolygói között (aki ezt tanítja, nézzen már utána és legyen naprakész) :)
Szóval nem ez a mi sulink, úgy tűnik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése