2013. szeptember 20., péntek

Mit is fejlesztünk?

Mostanában, hogy van némi törvényi keverés azt illetően, hogy ki látja el a fogyatékos gyerekeket, központi téma a fejlesztés. Hogy ki fogja csinálni. Bennem azonban évek óta sokkal nagyobb kérdés az, hogy mit is fejleszt, aki fejleszt.

Egy saját történet: Nagyobbik fiam anno bekerült a többségi általános iskola első osztályába azzal a szóbeli megállapodással, hogy ott semmilyen fejlesztést nem fog kapni, azt majd megoldom én. Ez, azt hiszem, rendben is van, tudtam, hogy így lesz, és én akartam azt a sulit. Majd eltelt egy-két hét, mikor a napközis tanító néni magához hívott, hogy akkor kétszer viszi majd fejlesztésre a gyereket a fejlesztő pedagógus (utóbb kiderült, hogy gyógypedagógus) kora délután. Mire én, vagyis a problémás anyuka azt feleltem, hogy előbb szeretnék vele beszélni, hogy mit is fog fejleszteni. Merthogy szomorú tapasztalt, hogy az autizmushoz igen kevesen értenek, annak meg nem sok értelmét láttam, hogy a szabadidő terhére a fiam csak azért töltsön el két órát egy kis szobában a fejlesztővel, hogy hű meg ha legyen neki fejlesztés. Egy gyógypedagógus nyilván talál minden gyereken valami fejleszteni valót, de úgy gondoltam, az én gyerekemnek egyes egyedül szociális-kommunikációs fejlesztésre van szüksége és semmi másra. Rendes volt a gyógypedagógus, mert felhívott (később személyesen is találkoztunk és kiderült, hogy egy végtelenül szimpatikus valaki), hosszan beszélgettünk és kiderült, hogy bár nyilván dolgozott már autizmussal élő gyerekkel, de mikor ő végzett a főiskolán, még szó sem esett erről és érdemben nem is tanulta soha. Vagyis nem ért hozzá. Úgyhogy megállapodtunk, hogy mi így nem kérjük a fejlesztést, és én írok róla egy nyilatkozatot. A gyógypedagógus nagyon megértő és kedves volt, azóta is összefutunk néha a folyosón, vagy a portán és kellemesen elbeszélgetünk. (Idén az új rendszerben egy új gyógypedagógus jött, aki fiatal, de ő sem ért hozzá, megint nyilatkozom.)

Persze sokan mondják, hogy ott a TSMT, az Ayres, az alapozó torna, úszás, lovaglás és ezer féle klassz dolog, amik tényleg fontosak (konduktorként nyilván tudom, mennyit számít és hogy működik a mozgásfejlesztés), de AZ AUTIZMUS LÉNYEGI RÉSZÉT, a szociális-kommunikációs kompetenciákat, a viselkedésszervezést NEM ÉRINTIK! Hiába jár egy gyerek a lehető legjobb terápiára a lehető legjobb szakemberhez, ha az nem autizmus-specifikus, akkor nem segít megoldani a hétköznapi kommunikációs, viselkedéses, hangulati, étkezés-, vagy alvásproblémákat. És úgy látom, nagyon sok gyerek van, aki ugyan (papíron) kap valamifajta fejlesztést, de az nem az igazi. Ez az én nagy fájdalmam!

kép innen

Ezzel összefüggő másik nagy problémám, hogy a nem szakember szülők sokszor nem ismerik fel, mi autizmus-specifikus és mi nem, ill. nem tudják felmérni a gyereküket fejlesztő gyógypedagógus autizmus tudását sem. És ezzel bizony könnyű visszaélni.

UPDATE: Talán félreérthető volt, nem vagyok semmilyen mozgás ellen, sőt! A mozgás jó, hasznos, sok mindent fejleszt és nagyon kell! Csak autizmusban önmagában nem elég - szerintem.

10 megjegyzés:

  1. Helló! Ezt a bejegyzést most kicsit elhűlve olvastam. Pont tegnap éjjel fogalmazódott meg bennem, hogy bár hiába jár speciális oviba a kisfiam másik 6 auti kisfiúval egy csoportba, az óvónéninek nincs autizmusra semmi végzettsége. Így pontosan a szociális-kommunikációs problémák nem lesznek kezelve. (már az is felvet egy kérdést, hogy 7 auti kisfiú, hogyan fog szocializálódni egymás, antiszociális társaságában??) A fejlesztések amiket találni horrorisztikus áron vannak. Ketten szülőként 4 munkahelyen dolgozunk, hogy fizetni tudjuk a hitelt, a kocsit (most érzem mennyire kell az oviba utazás pokol reggel), stb. Voltunk a Vadasban "szülőtréningen". Hááát, abból okosabb nem lettem. Ha Én szeretném fejleszteni a kisfiam, otthon kéne lennem vele. Ördögi kör, farkába harapó kuityának érzem magam. :(

    VálaszTörlés
  2. Nagyon átérzem, de nem vagytok egyedül! Az óvodák meg siralmasak, én sem értem, hogy működhet ez így :( Melyik oviba jártok? Tervezek egy olyan bejegyzést is, hogy szerintem mit lehet tenni otthon, remélem, azzal kicsit tudok segíteni abban!

    VálaszTörlés
  3. Akkor írok egy pozitív példát, hadd legyen ilyen is... :) Mi is magánúton kezdtünk el fejlesztésre járni az akkor 3,5 éves Asperger-szindrómás fiammal (most 5), eleinte csak TSMT-re, aztán, amikor a gyógypedagógus mondta, hogy ő nagyon örül, hogy járunk hozzá tornázni, de azért ez nem fogja megoldani a szociális problémáin nem fog segíteni... szóval tavasztól szociális készségfejlesztésre is jár a gyerek egy alapítványhoz, egy nagyon profi pszichológushoz. Idén szeptembertől viszont a pedagógiai szakszolgálattól "kaptunk" egy csodálatos gyógypedagógust, aki nagyon fiatal és lelkes, és emellett még nagyon kompetens is autizmus témában, most ő is tart szociális készségfejlesztést az ovis csoporton belül és egyéniben is, az óvodában, ingyen (az oviban nincs másik auti gyerkőc). Emelett még ingyen járhatunk heti 1x TSMT-zni is. Ezeken kívűl egy gyógypedagógiai asszisztenst is felvett az ovi a kisfiunk mellé... Most reménykedem, hogy sulikezdésre kicsit "kikupálják", integráló suliba készülünk... és titkon reménykedem benne, hogy a kirendelt fejlesztői oda is elkísérik, ha kerületen belül választunk iskolát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hű, ez nagyon klassz! Merre van ez a szuper ovi? És a TSMT-s szakember is milyen jó fej volt, hogy szólt, hogy az nem lesz elég! Igazi sikertörténet!

      Törlés
    2. A II. kerületben, egyszerű önkormányzati ovi, nem fizetős... igazából bárhol lehetne, az egész az igazgatónő és az óvónők lelkesedésén és elfogadásán múlik, ők pedig kezdettől fogva maximálisan támogattak minket és mellettünk álltak. Nagyon nagy szerencsénk van velük.
      Írtad, hogy sulit keresel. Lassan mi is nézelődünk. A Laborcot ajánlották sokan, Neked nem szimpatikus?

      Törlés
    3. Igen, jó lenne több ilyen pedagógus! A Laborcról hallottam már jókat (is), de nekünk nagyon messze van, azért nem néztem. Délpest, vagy Délbuda jön szóba maximum. Ti is következő szeptemberben mentek suliba?

      Törlés
  4. Sajnos még nem tudom :( Gábor júniusban tölti majd a 6-ot, folyékonyan olvas 4 éves kora óta, irtó jól számol, tájékozott a világ dolgaiban és egy nagyon cserfes, nyitott gyerekecske, ezek a sulikezdés mellett szólnak. Viszont a kortársaival ugye nem találja a hangot, grafomotorosan egy katasztrófa, és nem tud koncentrálni semmire, ami nem érdekli. Szóval nagyon nehéz döntés lesz ez :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen,ismerős! Persze attól is függ, milyen suliban gondolkodtok. Mert egy többségiben, úgy látom, nagy a hajtás, az ép gyerekek is alig bírják, miközben az órán meg unatkozik egy okos gyerek, ha csak ki nem fogtok egy szuper pedagógust. :(

      Törlés
  5. Kinéztünk egy elég klassz sulit, de annyira nagy a túljelentkezés, hogy nem tudom, van-e reális esélyünk bejutni. Minden osztályba csak 2-3 sni-s gyereket vesznek fel. Az jó hír, hogy behívtak minket, hogy megismerhessük egymást. Remélem, ha jövőre nem is, de 2 év múlva felvesznek oda. Ráadásul a kerületünkben van, mondjuk még így is 30 perc autózást jelent...

    VálaszTörlés