Mit is fejlesztünk?

Mostanában, hogy van némi törvényi keverés azt illetően, hogy ki látja el a fogyatékos gyerekeket, központi téma a fejlesztés. Hogy ki fogja csinálni. Bennem azonban évek óta sokkal nagyobb kérdés az, hogy mit is fejleszt, aki fejleszt.

Egy saját történet: Nagyobbik fiam anno bekerült a többségi általános iskola első osztályába azzal a szóbeli megállapodással, hogy ott semmilyen fejlesztést nem fog kapni, azt majd megoldom én. Ez, azt hiszem, rendben is van, tudtam, hogy így lesz, és én akartam azt a sulit. Majd eltelt egy-két hét, mikor a napközis tanító néni magához hívott, hogy akkor kétszer viszi majd fejlesztésre a gyereket a fejlesztő pedagógus (utóbb kiderült, hogy gyógypedagógus) kora délután. Mire én, vagyis a problémás anyuka azt feleltem, hogy előbb szeretnék vele beszélni, hogy mit is fog fejleszteni. Merthogy szomorú tapasztalt, hogy az autizmushoz igen kevesen értenek, annak meg nem sok értelmét láttam, hogy a szabadidő terhére a fiam csak azért töltsön el két órát egy kis szobában a fejlesztővel, hogy hű meg ha legyen neki fejlesztés. Egy gyógypedagógus nyilván talál minden gyereken valami fejleszteni valót, de úgy gondoltam, az én gyerekemnek egyes egyedül szociális-kommunikációs fejlesztésre van szüksége és semmi másra. Rendes volt a gyógypedagógus, mert felhívott (később személyesen is találkoztunk és kiderült, hogy egy végtelenül szimpatikus valaki), hosszan beszélgettünk és kiderült, hogy bár nyilván dolgozott már autizmussal élő gyerekkel, de mikor ő végzett a főiskolán, még szó sem esett erről és érdemben nem is tanulta soha. Vagyis nem ért hozzá. Úgyhogy megállapodtunk, hogy mi így nem kérjük a fejlesztést, és én írok róla egy nyilatkozatot. A gyógypedagógus nagyon megértő és kedves volt, azóta is összefutunk néha a folyosón, vagy a portán és kellemesen elbeszélgetünk. (Idén az új rendszerben egy új gyógypedagógus jött, aki fiatal, de ő sem ért hozzá, megint nyilatkozom.)

Persze sokan mondják, hogy ott a TSMT, az Ayres, az alapozó torna, úszás, lovaglás és ezer féle klassz dolog, amik tényleg fontosak (konduktorként nyilván tudom, mennyit számít és hogy működik a mozgásfejlesztés), de AZ AUTIZMUS LÉNYEGI RÉSZÉT, a szociális-kommunikációs kompetenciákat, a viselkedésszervezést NEM ÉRINTIK! Hiába jár egy gyerek a lehető legjobb terápiára a lehető legjobb szakemberhez, ha az nem autizmus-specifikus, akkor nem segít megoldani a hétköznapi kommunikációs, viselkedéses, hangulati, étkezés-, vagy alvásproblémákat. És úgy látom, nagyon sok gyerek van, aki ugyan (papíron) kap valamifajta fejlesztést, de az nem az igazi. Ez az én nagy fájdalmam!

kép innen

Ezzel összefüggő másik nagy problémám, hogy a nem szakember szülők sokszor nem ismerik fel, mi autizmus-specifikus és mi nem, ill. nem tudják felmérni a gyereküket fejlesztő gyógypedagógus autizmus tudását sem. És ezzel bizony könnyű visszaélni.

UPDATE: Talán félreérthető volt, nem vagyok semmilyen mozgás ellen, sőt! A mozgás jó, hasznos, sok mindent fejleszt és nagyon kell! Csak autizmusban önmagában nem elég - szerintem.