A nagy iskolakeresés 1. rész

Áron fiam most lett 2. osztályos egy teljesen sima általános iskolában, ahol szerencsére várakozásainkat felülmúlóan is jól boldogul. Pedig neki sem volt könnyű kiválasztani a megfelelőt, mármint a lehetőségekhez képest a legjobbat - mert nagyon akadékoskodó, "problémás" és kritikus szülő vagyok ám. (Ráadásul magam is pedagógus, akinek autizmus nélkül is nagyon-nagyon sok elvi problémája van a jelenlegi oktatási rendszerrel. Az iskolai oktatással meg aztán pláne.)

De ez még csak laza bemelegítő kör volt, mert most jön, ami még nem volt, hogy Jákobnak is megfelelő helyet találnom. Mivel sokan járunk hasonló cipőben - hiszen az autizmussal élő gyerekek nevelés-oktatása még nagyon nem megoldott - ezért arra gondoltam, megosztom itt a kálváriánkat, hátha tudunk egymásnak segíteni.

Tehát akkor csapjunk bele!

Jákob ép értelmű, átlagos intelligenciájú az autizmusban viszonylag enyhén érintett kisfiú. Nagyon sokat és szívesen beszél (igaz, sok beszédhibával), közvetlen, együttműködő, szeret dolgozni és gyakorlatilag nincsenek viselkedésproblémái. Jelenleg öt éves, most lesz nagy csoportos az oviban. Mivel decemberben tölti majd a 6-ot elvileg visszafoghatnánk még egy évet, de most azt gondolom, nem tennénk jót vele. Nagyon motivált az iskolakezdésre, számolásban is megüti az életkorával elvárható szintet és sok betűt és szót felismer. És szívesen megválnánk már az ovitól is. Szóval ha minden terv szerint halad, és megtaláljuk a megfelelőt, akkor 2014-től ő is iskolás lesz.

És hogy milyen iskolát szeretnénk? Azt írom először, hogy milyet nem:

• Semmiképp nem jön szóba az integráció (hiába ajánlgatják ezt az oviban). Jákob tipikusan egy olyan kisfiú, aki egyrészt elveszne egy nagy osztályban, másrészt kiváló céltáblája lenne mindenféle bántalmazásnak. Nem tudja magát megvédeni sem, de segítséget kérni sem, ha vészhelyzet van. És nem is érzi, mikor van az. Szóval ezt nem.
• Kevés ugyan, de azét vannak autista osztályok, ide viszont amennyire én látom, a súlyosabban érintett gyerekek kerülnek, az "enyhéknek" nem indítanak külön. Sajnos. Tehát ez sem.
• Szokás még a kisegítő iskolába való integráció mondjuk tanulásban akadályozott gyerekek közé. Ezzel az a bajom, hogy itt sem az intelligenciájának megfelelő tananyagot, sem az autizmusának megfelelő szemléletet nem kapná meg, viszont a szociálisan érettebb társai között éppúgy ki lenne téve egy lehetséges bántalmazásnak. (Egy fokkal azért jobb ez, mint egy sima suli, mert azt gondolom, a gyógypedagógusok között nagyobb eséllyel találok olyat, aki hajlandó "elmélyülni az autizmusban", mint a sima osztálytanítók körében.)

Eddig tehát nem sok. Ami viszont szempont:

• Legyen autizmushoz értő a tanító (de tényleg, nem csak olyan "láttam már ilyet, dolgoztam már autistákkal" szinten).
• Legyen kis létszámú a közösség.
• Jó lenne, ha olyan sikerülne, ahol mód van részleges integrációra, de ez már az álom kategória.
• Ne legyen messze. Tudom, erről álmodozni már afféle luxusnak számít a köreinkben, de én azt gondolom, hogy pusztán azért, mert a gyerekem valamilyen fogyatékossággal él, nincs jogom őt napi több órát utaztatni! Sőt, pont neki van szüksége arra, hogy az átlagnál is jobban spóroljunk az idejével, és olyasmire fordítsuk, ami neki fontos /hasznos /kellemes stb.

És akkor így merre indulunk? Gondolom, valahogy így:

Először azt tervezem, hogy adok egy esélyt a közelben fellelhető potenciális iskoláknak: Igen közel áll hozzám (és meggyőződésem, hogy az autizmussal élő gyerekeknél nagyon beválik) a Montessori módszer, szóval megkeresem majd a környék Montessori iskoláit. Aztán a mi körzetes iskolánk történetesen szegregáltan és integráltan is foglalkozik autista gyerekekkel, és bár az integrált részét már láttam (és brrrrr), azért a szegregáltat is megnézem majd. Ezzel persze várnom kell még pár hetet, mert kiröhögnek, ha az iskolakezdés idejében már a jövő tanévvel nyaggatom őket, de aztán nekiindulok.

Ha itt nem jutok semmire, megkérdezem majd az AOSZ és az Autizmus Alapítvány hozzáértőit, vagy bárki mást :)

És ha még mindig semmi, akkor villám sebesen elkezdek megszervezni egy kis létszámú osztályt hasonló gyerekeknek egy többségi iskolában. Van ötletem arra, hogy hol fogom kezdeni a kopogtatást, de azt nem tudom, mennyire lehetetlen, vagy esélyes vállalkozás az ilyesmi.

Nem tudom, hogy lesz még, de nagyon-nagyon szeretném, hogy ne kelljen túl nagy kompromisszumot kötnünk!