Közeleg az anyák napja, fűzzünk nyakláncot!
Ha a fűzés szót mondom, mindenkinek a gyöngyfőzés, esetleg a boltban kapható fűzős játékok (öltöztetős maci stb.) jutnak eszébe. Pedig a dolog nem itt kezdődik. Ahhoz, hogy egy kisgyerek már ilyesmivel próbálkozzon, mefelelő szintre kell fejlesztenie a szem-kéz koordinációját és meg kell ügyesítenie az ujjait is. Hogy a türelemről, figyelemről ne is beszéljünk!
Az első lépés a fűzés tanulásában ha valamilyen nagyobb karikát kell egy rúdra felhúzni. Ennek otthon is gyakran fellelhető formája az ún. Montessori torony. Fontos, hogy eleinte nem elvárás, hogy a gyerek sorban, méret szerint fűzze fel a karikákat, engedjük, hogy próbálkozzon, megtapasztaljon! Ha a játékunk olyan, mint ami a képen is látható, hogy a rúd felfelé keskenyedik, akkor előbb utóbb magától fog rájönni, hogy csak bizonyos sorrendben felfűzfe fér fel az összes karika. És megtanul javítani is, ha hibázott.
Az összes játékra igaz fontos szempont, amire szülőként talán figyelmeztetni kell magunkat, hogy nem az a cél, hogy elkészüljön a torony, hanem az, hogy játék közben a gyerek minél többet tapasztaljon, tanuljon, ügyesedjen. Vagyis NE CSINÁLJUK MEG HELYETTE, ne mutassuk meg a "jó megoldást" és csak akkor segítsünk, ha ő kéri!
Ha ez már simán megy és szeretnénk továbblépni, hurkapálcából is készíthetünk hasonlót. Így lesz egy vékony, de merev rúd, amire már igazi (nagy szemű) gyöngyöt fűzhetünk. Én úgy szoktam, hogy egy vitaminos dobozba gyurmát teszek, ráteszem a tetejét, azt kilyukasztom és ebbe állítom a hurkapálcát. De ha ügyes a gyerekünk, simán is a kezébe adhatjuk a hurkapálcát, nem kell beleállítani semmibe. Így viszont a pontos illesztés mellett még a rudat is tartani kell (a két kéz összehangolt működése) és arra is figyelni kell, hogy a másik oldalon ne csússzon le a felfűzött gyöngy.
Nem sokkal nehezebb a merev hurkapálcikánál, de már sokkal "gyöngyfűzés-szerűbb", ha zsenília drótot (pipatisztítónak is hívják) használunk. Ebben egy fém szál van, tehát még mindig merev, a kisebbek is könnyen megbírkóznak vele és közben tanulják az "egyik oldalon bedugom, átbújtatom, a másik oldalon kihúzöm" dolgot.
A puha, hajlékony zsinórral való ismerkedésben szerepet kaphat a zsinórról való lehúzás tanulása is. Ha a lehúzott gyöngyöt be is kell dobálni, akkor már duplán érdekes a dolog. Itt a felnőtt számára adódik egy nezézség: Olyan gyöngyöt és olyan vastagságú zsinórt kell használni, ami kicsit szorul, hogy ne guruljanak rögtön szanaszét a golyók. Én a képen látható játékban egy cipőfűzőt használtam zsinórnak, amit egy hurkapálcika segítségével dugdostam újra és újra be a gyöngyökbe. Tehát ezt egy gyerek felhúzni nem fogja tudni.
Ha nincs otthon gyöngy, hasonló játékot lehet készíteni átfúrt kupakokkal, parafa dugókkal, vagy textilből kivágott és középen kilyukasztott kis darabokkal is.
Mikor elérkezünk az igazi gyöngyfűzéshez (amikor nyakláncot készítünk :)), eleinte nagy szemű gyöngyöt és minél vastagabb zsinórt használjunk. Vékonyabb zsinórnál segítség az is, ha a végére hurkapálcika darabot, vagy gyufát kötünk, amit varrótű-szerűen tud használni a gyerek.
Később jöhetnek a vékonyabb zsinórok és amindenféle izgalmas fűznivalók, mint pl. a tészta, a szívószál-darab, vagy - mint a képen - dekorgumiból kivágott kis virágok.
Jó játékot mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése