Így az ünnepek alatt nem nagyon írogatok, elnézést érte, biztos sokan vannak, akiknek épp most lenne idejük olvasni. Legalábbis azt gondolom az alapján, mennyien nézik úgy is naponta a blogot, hogy már jó ideje nem született új bejegyzés. Nagy köszönet érte! Mint ahogy a sok-sok visszajelzésért, hozzászólásért is, amiből azt gondolom, igen, fontos, hogy írjunk, beszéljünk, beszélgessünk az autizmusból.
Az én 2013-as évemben meghatározó szerep jutott ennek a blognak, alig akarom elhinni, hogy csak májusban indult (jó, jó, nem a nulláról). A mellett, hogy talán másokat is elgondolkodtat amit írok és talán itt-ott segít is, nekem is megkönnyíti a gondolkozást, a tanulást.
Az új évben is úgy tervezem, hogy igyekszem továbbra is tanulni amennyire csak az időm és a pénztárcám engedi, és remélem, 2014-ben is fogok tudni újat, okosat mondani.
Mindenkinek azt kívánom az új esztendőre, hogy teljesüljenek a vágyai, ha pedig mégsem teszik, tudja úgy is alázattal, jó szívvel, mosolyogva elfogadni az életet, ahogy van! BUÉK mindenkinek!
Azok kedvéért pedig, akik mégiscsak olvasni vágynak belinkelem ide is az a kiadványt, amiben az én blogomon kívül még másik négy nagyon szimpatikus, az én szívemnek is kedves blogból kerültek bele részletek, hogy megmutassák, hogy élünk mi autizmusban érintett családok.
(A kiadványt a Cseperedő Alapítvány oldalán kívül az AOSZ-nál és az AURA honlapján is lehet olvasni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése