Autizmus és diéta

Soha nem gondoltam, hogy itt erről a témáról valaha írni fogok, mert azt gondoltam, hogy minél kisebb a felhajtás a diéta körül, annál jobb. De talán tévedtem és írni kell róla.

A minap történt valami: Az admin kizárt a "Kék fejlesztés - autizmus a-z-ig" csoportból, mert egy megbízható szakmai állásfoglalásra hivatkozva egy kommentben azt állítottam, hogy a diéta nem hatásos autizmusban.

Leírom hát ide, mit gondolok. Először a tények: A forrás, amire hivatkoztam az EMMI Egészségügyi Szakmai Irányelve az autizmusról/autizmus spektrum zavarokról. Ebben a diétákról azt írják, hogy "autizmus specifikus hatását tudományos evidenciák cáfolják, nem ajánlottak, különböző mértékű veszélyeik vannak", a vitaminkúrákról pedig azt, hogy autizmus specifikus hatásukra vonatkozó tudományos evidencia nincs és különböző súlyosságú veszélyeik vannak". 

Arról van tehát szó, hogy okos emberek, tudományos módszerekkel megvizsgálták ezeket a dolgokat és erre jutottak. Az, hogy Pistinek, Marinak, Julcsinak az anyukája mit mond, ebből a szempontból irreleváns, mert ők egyetlen gyerek történetét ismerik. Ha lenne nekem két egypetéjű (tehát teljesen azonos génkészletű), autizmusában is teljesen egyforma gyerekem, akik közül az egyiket diétáztatnám, a másikat pedig nem, miközben kínosan ügyelnék rá, hogy ezen kívül mindenben pontosan ugyanazt a bánásmódot kapják (pl. fejlesztés pont ugyanazzal az emberrel, pont ugyanabban az órában, a hét ugyanazon napján stb.), még akkor sem állíthatnám, hogy tudományos bizonyítékom van egy diéta mellett, vagy ellen, hiszen ez még mindig csak egy eset. Ráadásul ilyen házi "kontrollcsoportos" vizsgálatot a valóságban nem is tud felmutatni senki. Jobb híján tehát érdemes a tudósoknak hinni. Mint ahogy legtöbben ezt tesszük akkor is, mikor beveszünk egy gyógyszert (bízunk az azt megalkotó gyógyszerészekben), bemegyünk egy házba, vagy átkelünk egy hídon (bízunk az azt megalkotó mérnökökben).

A diéta, a vitaminok, pirulák és csodapeptidek tehát sajnos, vagy szerencsére nem használnak. Sajnos azért, mert milyen jó lenne, ha így működnének a dolgok: "Jaj, az én gyerekem olyan nehezen viseli a változásokat! - Rendben, adjál neki sok zöld színű zöldséget és 3 cseppet ebből!" "Jaj, az én gyerekem nagyon megijed minden hangos zajtól - Rendben, akkor neki ne adjál hosszúkás ételeket, de kapjon minden nap egy kanállal abból!" stb. És szerencsére azért, mert így a sok étkezési zavarokkal is küzdő autista gyereket (melynek hátterében leggyakrabban az autizmusból adódó szenzoros nehézségek, rugalmatlan gondolkodás, vagy kommunikációs nehézségek állnak) nem kell kitennünk annak, hogy megvonunk tőlük olyan élelmiszereket, melyeket legalább szívesen fogyasztanak.

De ha a diéta a tudomány szerint nem használ, miért van mégis, hogy olyan sok szülő számol be pozitív változásokról? Ennek nyilván sok oka van és nem tudom (ha valaki tudja, kérem, segítsen), született-e kutatás ez ügyben, de néhány dologra azért nem nehéz rájönni:

• Sok szülő sokként éli meg, mikor szembesül azzal, hogy gyermeke autista. Mindenféle rémes dolgokat képzel gyermeke jövőjéről, amitől értelemszerűen szeretné őt megóvni. Ki ne kapaszkodna bele ebben az élethelyzetben a legkisebb szalmaszálba is, mely azzal kecsegtet, hogy ez az egész rémálom elmúlik? Ezt a gyászt (nem a gyereknek, csak a gyerek elképzelt jövőjének elgyászolását) sok szülő megéli. A gond akkor van, ha valaki hónapok, vagy évek múlva sem tud ezen túllépni, ha a gyermeke jövőjét továbbra is csak valami borzalomként tudja elképzelni, melytől minden áron szabadulni kell. (Pláne káros, ha erről más szülőket is igyekszik meggyőzni előadásokkal, szülőcsoportok létrehozásával stb.)
• Magyarországon (egyébként persze máshol is) egyelőre sajnos nagyon sok gyerek (és család) nem kap a diagnózis után célszerű és szakszerű segítséget, tehát pl. autizmus specifikus gyógypedagógiai fejlesztést. De ha kap is, mit tud ígérni a fejlesztő? Sok-sok munkát, kis lépésekben való haladást és azt, hogy talán idővel a szülők is megszokják, megértik és megszeretik majd gyermekük autizmusát. A diéta ezzel szemben gyors és sokszor teljes gyógyulást ígér.
• Azok a családok, akik egyáltalán nem kapnak szakszerű segítséget (túl sokan vannak), az interneten kezdenek keresgéni. Ha nagyon alaposak rátalálnak mindenféle szakirodalomra (amit nehéz megérteni), módszerekre (melyeket szakmai segítség nélkül szinte lehetetlen egyedül bevezetni), eszközökre (melyeket fogalmuk sincs hogyan tudnának elkészíteni). Szóval nehéz, elsőre érthetetlen, belecsöppenve átláthatatlan és elvont dolgokra. Ezzel szemben ott van a diétázók csoportja, akik azt mondják, hogy ne add a gyerekednek ezt és ezt az ételt, viszont szerezz be ilyen és ilyen táplálékkiegészítőket és máris minden jobb lesz. Mennyivel egyszerűbb!
• Sok szülő tehát elkezdi bevezetni a diétát a gyerekénél. Energiát tesz bele, utánaolvas, megrendeli, sok-sok pénzt áldoz rá. És várja a hatást. Nagyon várja. Árgus szemekkel figyeli a gyereket. És a gyerek tényleg változik. Talán a fejlesztéstől, talán épp a megfelelő családi környezettől, talán csak magától (hiszen nő, érik), de ha egy vitaminkúra elkezdése után a gyerek új szavakat mond, nagyon nehéz ezeket nem a vitaminoknak betudni.
• És persze nem zárhatjuk ki azokat sem, akiknél véletlenül tényleg épp diétára volt szükség. Hiszen autista gyerekek között is vannak, akiknek valamilyen ételallergiája, érzékenysége van. Ezt nyilván ki kell vizsgáltatni gasztroenterológus orvossal és követni kell az általa javasolt speciális diétát ügyelve az így megvont tápanyagok pótlására. Az emésztőrendszeri panaszok megszüntetése pedig nyilván kihat majd a gyerek közérzetére és így viselkedésére is.

"Jó, jó, de egy kis diéta meg táplálékkiegészítő nem árthat, miért ágálnak ellene mégis a szakemberek? Miért ne próbálnánk ki?" Sajnos árthat. Több szinten is:

• Bizonyos tápanyagok (pl. a tejben lévő kalcium) megvonásának súlyos egészségügyi kockázata van, mint ahogy az ellenőrizetlenül nagy dózisban adott vitaminoknak és a bevizsgálatlan/engedély nélküli táplálékkiegészítőknek is. (Még akkor is, ha a forgalmazó nem ezt mondja és még kedvezényt is biztosít a csoport tagjainak a készítmény árából.)
• Az amúgy is rosszul evő gyerekek (lásd fent) étkezése még jobban beszűkül, ez is veszélyes, egészségtelen.
• Az étkezés körüli felhajtás feszültséget szül a családtagokban, ami tovább erősítheti az étkezési zavarokat.
• És végül az egyik legkárosabb, amiről keveset beszélünk, de szerintem ez is fontos: Mit üzenek a gyerekemnek a diétával, a gyógyítás folyamatos vágyával? Azt hogy "autistaként nem vagy jó". Hogy "meg akarlak változtatni/javítani". Jó ez? Én fejlesztésben is jobban szeretem azt a szemléletet, hogy "te így vagy jó, így vagy ügyes és tökéletes, segítünk neked, hogy a mi fura világunkban te is jól érezhesd magad".

Aki eljutott idáig és aki diéta témában még olvasgatna nálam avatottabb ember tollából, íme két link:

Autizmus - étrendi vonatkozások - Meleg Sándor, dietetikus
Autizmus: Étrendek és alternatív gyógyászati módszerek. Tények és dilemmák. Az FSZK kiadványa, ugyanaz a szerő